The Cat Lady [teszt]

Egy játék, ami lelkedet akarja. Ki fogja tépni, a jóérzéseiden fog ugrálni, és amikor felkelnél, maflásként akkorát teker a történeten, hogy a fal adja a másikat. Mert az életet csak azok tudják értékelni, akik megjárták a poklot.

A Cat Lady a lehetőség, hogy az emberi lélek mélységéből csemegézzenek Hölgyeim és Uraim, amivel egyúttal most a női videojáték fejlesztőket is támogathatják!

Susan Ashworth-nek nincs túl jó napja. Sőt, azt kell mondjuk, a hete sem sikerült túl jól. 40 éves korára élete kimerül a magányos lakásában való kávé+cigi kombók gyors egymás utáni elfogyasztásában, amelyet néha egy kis zongorázással dob fel a környék macskáinak örömére. És egy baljóslatú napon Susan Ashworth magához vételez egy nagyobb doboz altatót. Itt már talán késő szólni: a játék nemcsak 18+-os, de a rendszeresen visszatérő szuiciditás, horror és gore elemek miatt életkortól függetlenül is inkább kizárólag egészséges lelkülettel megáldott játékosoknak ajánlható! Noha ez még semmi, megyünk lejjebb is!

Susan ugyanis nem hal meg, mert nem tud meghalni. A Férgek Királynőjeként megjelenő idős hölgy azonban alkut ajánl neki: visszatérhet az életbe, és megpróbálhatja helyrehozni az életét - eközben eltéve mellesleg láb alól 5 gyilkost neki -, vagy örökre élet és halál között marad. Susan nem tudja beteljesíteni a vágyát, amíg a gyilkosok élnek - de amint meghalnak, az ő élete is véget érhet végre. Ehhez csupán le kell szállítania a Királynőnek az 5 sorozatgyilkos lelkét, akik maguktól felbukkannak Susan életében, még csak keresnie sem kell őket - parádésak azok a fordulatok, ahogy egy 40 éves depressziós nő életébe minden logikai bukfenc nélkül beleszőtte a forgatókönyv a 7 fejezeten át megkarmolandó pszichopatákat.

És a történetvezetés tovább robog lefelé - nehéz, helyenként valóban kegyetlen, obszcén és groteszk fordulatok követik egymást, amelyek során feltárjuk és megértjük Susan döntésének a hátterét. Kedves és szívmelengető elemek helyett térdig gázolunk majd a mocsokban, mentális és fizikai betegségekben, torz önképekben, gyenge jellemekben. A szereplők többsége a társadalom legalját teszi ki, sok esetben sztereotípiák megjelenései, a gyilkosok pedig elmehunyt állatok - a finoman vezetett, de depresszív hangulatot az elnagyolt, és nem túl korszerű grafika jelentősen felerősíti. Villódzó fények, sötét és világos helyek állandó váltakozása, posztmodern képi világ egyvelege jeleníti meg a világot amelyben a hátterek hol festményszerűek, hol elnagyolt pixeles ábrázolással vannak jelen. E téren a játék pontosan olyan mint a 40 éves címszereplő - ugyan nem túl korszerű, de borzasztóan érett és hangulatos. Már nem akar a legszebb lenni - helyette magabiztosan hozza amiben a legjobb, és csak saját érzéseihez, érzelmeihez való azonosulás a célja a megjelenésének. Lynsey Frost szinkronszínésznő pedig olyan élettel és mélységgel tölti meg a karaktert, hogy lehetetlen nem azonnal az események hatása alá tudunk kerülni, amely a főcím végén homályos szemeket fog eredményezni a játékosok többségénél.

Susan története ugyanis magáról az életről szól - a fejtörők és szituációk megoldásán keresztül az élet nagy kérdéseit boncolgatjuk majd, különösen az életünk megváltoztatásának lehetőségét, és annak határaira vonatkozóan. Kaphatunk új esélyt? Jobbá tehetjük a mások és a magunk életét pusztán a létünkkel és véges időnkkel? Szembeszállhatunk -e a démonainkkal, győzhetünk -e felettük - vagy meg kell tanulnunk együtt élni velük, mert ki tudja milyen új félelmek költöznek belénk ha megszabadulunk terheinktől?

Nehéz kérdések egy kalandjátékban (Atya Úristen, valaki tudja még mi az hogy kalandjáték?!?), amelyben az egér helyett mindössze a kurzorokkal és az enterrel navigálunk, és ahol néhány bosszantó szituáció esetében vagy negyedórákon át próbáljuk használni tárgyainkat újra és újra körbejárva a terepet -- vagy a leírást túrunk elő az Internet legmélyéről. A történet erős feminista jegyeket hordoz magában, de korántsem sztereotip, vagy szélsőségesen genderista megközelítésben - a hangulat és a történetmesélés azonban nemtől függetlenül mindenkit a székhez fog szegezni, aki vállalja ezt a bátor kalandot Remigiusz Michalski lelkéből (megjegyezzük, az úriember közel három év alatt saját maga pakolta össze a csodát, a szinkronszínészeken túl az utolsó animáció és rajz is az ő keze munkája). Mint egy igazi nő, a játék semmit nem kér, csak ad és ad: egyetlen jelenete sem öncélú, helyette a remény és küzdelem fontosságára való rávilágítás az egyetlen szándéka. Kiváló hangulat, tűpontos karakterek, remek szituációk (bár helyenként "ezt honnan a picsából kellett volna kimatekoznom" megoldások a fejtörőknél), mély emberi érzelmek - ez kérem egy videojáték lemeztelenített váza, rajta minden ami fontos, és kukázva minden sallang.

Ennek okán akkora pofon nekünk játékosoknak, amelyet nyilván egyetlen jólfésült kiadó sem mer bevállalni manapság - holott kalandjátékból talán 10 éve nem született ennyire nívós darab.

Amiért elővettük a játékot: a Humble Bundle ezen a héten csütörtökig az erős nő karakterét felvonultató játékokból csemegéz, és a vételár egy általunk meghatározott részét szokás szerint jótékony célra ajánlhatjuk fel. A héten stílszerűen a Girls Make Games Alapítvány kapja a támogatást, amelynek célja, hogy 2020-ig egymillió lányt ismertessen meg videojáték iparba való bekapcsolódás lehetőségével [LINK].

Nemes a cél, és egy kis lélekrombolás igazán nem kár érte - valami sokkal szebbet fogsz visszakapni a végén! És persze: Girl Power!!!!

[a cikk végén található rövid tippgyűjteménnyel a legnehezebb helyzetekhez mindenesetre egy kis segítséget nyújtunk a végigjátszáshoz]

A játékot a teszt előtt végigjátszottuk, ami fejtörőkre való ráérzés függvényében kb. 6-8 órát tesz ki. Beszerezhető a Steam, vagy a Humble Bundle felületéről - utóbbi heti akció itt érhető el: [LINK]. Képek forrása: [LINK]. A cikk második képén szereplő idézet szerzője Virginia Woolf.

***

Végezetül pedig jöjjenek a tippek:

• 3 befejezése van a játéknak: boldog, szomorú és rossz. A boldog elérését könnyű elszabni, sok kis apróságon múlik, de a youtube-on fent van mindhárom lezárás ha nem akarod a végigjátszás után újrakezdeni...;

• a wc sok-sok gumikesztyűktől eldugul, elhárítása a nővért jó időre lefoglalja;

• a kórházi beteg anyjának neve az egyik legnehezebb fejtörő a játékban: az első és harmadik szótagot akkor láthatjuk a WC-ben ha vízióink vannak, a második szótaghoz ugyanott nyissuk meg a melegvizes csapot és folyassuk azt, amíg a párában ki nem rajzolódik;

• a legjobb befejezés eléréséhez fontos, hogy a 3. fejezetben Susan ne roppanjon össze - ments az elején, mert ezt nem is olyan könnyű elérni...;

• figyelj a kikötőben - az egyes tárgyak számokat formázhatnak;

• a negyedik fejezetben hívd fel a lakásodat, hogy megtudd a második összetevőt;

• mindenképpen ments a tükrös rész előtt a hatodik fejezetben - a cél, hogy a nő a tükörben a saját arcképét lássa, amihez a gombok helyes sorrendje: jobb-jobb-bal-jobb-jobb;

• a postaládák kinyitására érdemes megkérni valakit az utolsó előtti fejezetben!

A többi kezelhető szerintünk, de aki elakadna, annak kommentben szívesen segítünk!