Lássuk be, az Assassin’s Creed sorozatnak egyetlen zseniális epizódja volt.

A 2. rész itáliai környezete és története annyira ott volt a szeren, hogy az anyagi és kritikai sikeren felbuzdulva a Ubisoft évente próbálja azóta is túlszárnyalni. Az elmúlt 4 évben már akkor is elégedettek lettünk volna, ha a túlszárnyalás helyett csak a 2009-es minőséget sikerült volna tartani.

Erre itt van a 2014-es Assassin’s Creed, amelyre azt kell mondjuk: talán a legendás második résznél is jobb a története illetve a hangulata!

Csak éppen nem ajánljuk senkinek a megvásárlását, mert iskolapéldája annak, hogyan nem szabad játékot kiadni, vagy brandet építeni.

Ha a Unity a sorozat harmadik része lett volna, most nagyon meg lennénk elégedve. A francia forradalom időszakában játszódó epizód végre épkézláb történettel és többé-kevésbé emlékezetes szereplőkkel, illetve helyszínekkel bír, rendben van a grafika, Párizst pedig lenyűgöző részletességgel ültették át a tervezők. A játék immár közösségi élmény is – bármikor csatlakozhatunk 2-4 fős küldetésekhez az egyjátékos kampány során, társulhatunk legfeljebb 50 fős guildekhez, vagy akár magunk is alapíthatunk ilyen csoportokat. Tagadhatatlan, hogy az előző részekhez képest komoly forradalomnak vagyunk tanúi: ha agyon ütnek sem tudnánk emlékezetes küldetést mondani a harmadik részből, vagy a hajózáson kívül érdemleges elemet megemlíteni a Black Flag epizódból, hogy a minden fityfene kütyüre megjelenő AC névvel ellátott kártyagyűjtős-, és kishajó terelgetős szutykokról ne is beszéljünk.

Most ellenben rögtön itt van a játék főszereplője, Arno, aki Ezio óta a legszimpatikusabb asszaszin a sorozatban. Mind a személyisége, mind a története kimunkált, a 29 epizódból álló kalandja pedig kifejezetten hangulatosra sikeredett. Ugyan firenzei elődjéhez képest Arno nem jár be akkora jellemfejlődést, valamint történelmi jelentősége is kisebb, mégis emblematikus karaktere lesz a sorozatnak, akire évek múlva is emlékezhetünk majd. Az események persze ismét a Templomosok és az Asszaszinok rendje közötti háborút helyezik a középpontba, de lesz itt kérem árulás, szerelem, belviszály, meg helyenként katartikus pillanatok – utóbbi legalább 4 éve hiánycikk a sorozatban, szóval örülünk!

A legnagyobb hibája a játéknak, hogy nem állt meg itt.

Nem bízva Arno történetében, a fejlesztők teletömték a játékot olyan elemekkel, amelyektől a szavatosság kitolását, valamint az igazi forradalmat várták volna. És ezen a ponton a játék kísértetiesen emlékeztet az alapul vett történelmi eseményekhez: a Ubisoft szemmel láthatólag abszolút nem érti, miért voltak elégedetlenek a játékosok a korábbi epizódokkal. Ezért a híres (és mert az ismeretszerzésre minden fórumot meg kell ragadni, ezért jelezzük: nem Marie Antoinette által tett!) mondáshoz visszanyúlva álltak neki a játék felépítésének: ha nincs kenyere a népnek, miért nem eszik kalácsot? Azaz: ha nem tetszettek az előző részek játékmenetbeli megoldásai, akkor fejlesszük fel azokat nekik és kapják meg azt duplán is!

Jelentjük, kalács megfeküdte a gyomrunkat!

A gépünket meg a grafika fektette meg. És nem csak a mienket, és nem csak a PC-ket általában. A hihetetlenül rosszul optimalizált motor miatt a játék kíméletlenül képes beszaggatni – és már az külön öröm, ha egyáltalán a szaggatást kiváltó játékrészekig eljutunk benne. Patch nélkül a játék konkrétan 10 perces gyakorisággal lépett ki programhibára hivatkozva – amelyet 1,5 giga javítás + a videokártya driver cseréje megoldott. Nem vagyunk fps fetisiszták, de hogy a játék a patchek után is rendre – és még csak nem is a tömegjelenteknél! – 15-20 képkocka/mp sebességre képes egy meglehetősen jól elengedett konfig esetében is, az több mint kínos.

Kipróbáltuk, és sajnos a probléma nem csak azoknál a videokártyáknál illetve processzoroknál jön elő, amelyek nem a játék indításakor feltűnő logóval ellátott alkatrészekkel vannak felszerelve: Nvidia támogatás ide vagy oda, a játék akadt 16 giga RAM-al, 3,5 GHz-es Core i7 processzorral és GeForce 770GTX –el szerelt gépen is. Nem jobb a helyzet Ps4-en és Xbox One-on sem – a két konzol háborújában most azon megy a csata, hogy az egyiken 20 fps a minimum, a másikon meg néha leesik 15-re is. Itt pedig az eltérő konfigurációkból adódó hibaforrások ki vannak zárva.

Szánalmas, hogy ilyen optimalizáltság mellett ki lehet adni ma játékokat. Kizárt, hogy ezekről a hibákról ne lett volna a cégnek tudomása: egy nyamvadt Ps4 vagy Xbox csak akadt volna a szekrény mélyén ott Montrealban.

Ahol nincsenek a patch-ek ellenére villódzó textúrák és átlátszó falak, ott a grafika kifejezetten jól sikerült: a motor hatalmas tömegeket kezel. Párizs igazi, felbolydult méhkasra emlékeztet: az emberek hol az utcán táncolnak, a következő sarkon népgyűlés van, ha pedig különösen nagyobb tömeget látunk összezsúfolódni, ott biztosan lefejezés készül. Természetesen a járókelők kb. 10 karaktermodellből építkeznek, a híres párizsi divat is kimerül a ruha 1. masnival, 2. masni nélkül felállásban, de ezen felül lehet emelkedni. Nyilván nem fognak 2 millió forradalmárt alkotni hogy az olyan kukacoskodó blogok, mint a wethetentacles elégedett legyen.

Párizsba 20-30 órát minimum bele fogunk tenni: egyrészt mert hatalmas, másrészt mert a játék a modern kor felé haladva egyre jobban épít végre a világ igazi mozgatórugójára, a pénzre. A játékban pénz nélkül nem jutunk sehova: Arnot ugyan új fogásokra taníthatjuk meg tapasztalati pontokért, de alapvetően minden olyan tudás birtokában van már játék elején is, amellyel a 29 küldetés 6-8 hangulatos órában letudható lenne. Ellenben a felszerelési tárgyainak minősége miatt egy sima közfelkelő is komoly kihívást jelent számára. Sebaj – bármelyik utcai árustól vásárolhatunk neki kardokat, pisztolyokat, páncéldarabokat, amelyek minőségét a játék 1-5 csillag között jelzi. Minél bikább cucc van rajtunk, Arno annál nagyobb eséllyel tud teljesíteni komolyabb küldetéseket – ezek nehézségét az egyszerűség kedvéért a játék szintén csillagokkal jelzi. 3 csillagos felszereléssel a 3 csillagos küldetés sétagalopp, 2 csillagos cuccban már szenvedős lehet.

Persze a komolyabb cuccok már csillagászati összegekbe kerülnek, amelyek a sztori vonalon nem spórolhatóak össze. Ellenben a játék első harmadának a végére már életképes felszerelést kell összekaparni, amelynek egyetlen útja, ha órákat töltünk a térképen elszórt közel 300! láda nyitogatásával, esetleg sekélyes mellékküldetések teljesítésével. Utóbbiakat néha egy-egy történelmi utalás ugyan feldobja (de Sade márki megbízásain hangulatosabb végigszaladni, mint pl. nevenincs polgárok kifutófiújának lenni), de sajnos a küldetések tartalma itt már kimerül a „menj el és öld meg, esetleg lopd el valamijét”, vagy „nyomozd ki, vajon hogyan tették el láb alól szegény francia polgárt" minőségben. Kár, mert néhány küldetés a francia forradalom időszakának emblematikus eseményei, szereplői köré szerveződött, kis munkával az élvezetes főküldetések megduplázhatóak lehettek volna.

A másik lehetőség hosszú távon, ha felvirágoztatjuk Párizs kulturális életét. Idén nem kastélyt, uradalmat, vagy egyéb hívságokat vásárolhatunk, hanem kávéházakat és színházakat, amelyek lassan, de folyamatosan termelik nekünk a bevételt – valamint újabb sablonos küldetéseket is kínálnak számunkra.

Érezték a fejlesztők is, hogy a tápolással eltöltendő hosszú és unalmas órák igénye nem fog osztatlan sikert aratni, ezért mikrotranzakció segítségével gyorsan vásárolhatunk ún. helix creditet, amellyel azonnal feloldhatjuk a legtutibb felszereléseket már a játék elején. Igen, természetesen ezek a játékon belüli valutával is beszerezhetőek – óránként 5.000-10.000 frankot tudunk összekaparni hagyományos úton. A legjobb cuccok meg 140.000-nél kezdődnek, továbbá kell belőlük 6-7 darab. A helix creditekkel továbbá olyan időleges bónuszokat érhetünk el, mint pl. jobb lopózási képesség, alacsonyabb sebződés, stb. Nehéz a harc? Semmi gond, megvesszük a boost-ot, vagy fizunapkor a premium boost-ot és nincs ellenfelünk!

A legócskább húzás mégsem ez, hanem felesleges kiegészítő felületek erőltetése. Így pl. egyes ládákat, felszereléseket csak akkor fogunk tudni elérni, ha a Ubisoft új honlapjára, az AC univerzumot összefogó acinitates.com-ra is regisztrálunk, valamint feltöltjük oda eredményeinket, amelyekért xp-t kapunk. Majd valamikor. Mert egyelőre a funkció nincsen készen. Mire elérhető lesz, aki akarta, már végigtolta a játékot, egy új öltözékért mi spec. nem fogunk belogolni újra. A másik kedvencünk a Companion app, amelyben asszaszin pajtásokat toborozhatunk és küldhetünk küldetésekre a játékban beváltható ún. nomad pontokért. Utóbbiakért szintén speciális ládákat nyithatunk ki, jaaajjj, micsoda izgalmak!

Egyik opciónak sem látjuk értelmét, bár egy kis app használattal kevesebb kreditet kell vásárolnunk a Ubisoft-tól, szóval akár hálásak is lehetünk!

Vége továbbá a kompetitív multiplayernek – a többjátékos tartalom immár alig különül el az egyjátékos módtól. A játék során bármikor multizhatunk: 2-4 személyes küldetéseket teljesíthetünk tapasztalati pontokért, vagy az ún. heist módban közösen kell likvidálnunk a célszemélyt, megszereznünk a megjelölt tárgyat. A küldetések többsége igényli az együttműködést, amelyet beépített hangkommunikáció ellenben nem támogat – így pedig meglehetősen nehéz kooperálni 3 másik idegennel. Játszótársakat viszonylag hamar lehet találni így a megjelenés környékén, azok felszereltsége és játéktudása azonban véletlenszerű – valamint a küldetés alatt gyakran lécelnek le idő előtt. Megbízhatóbb élményt nyújt ha guild tagokkal játszunk – amely csoportokhoz bármikor csatlakozhatunk, számos hazai társaság is van már a listán. Max 50 személyesek lehetnek, és 6 fős ligákra oszlanak, amelyekből hetente az 1-2. legsikeresebb guild tagjai extra meglepetéseket szerezhetnek. Kár, hogy a jelen formájában ez a tartalom is egy Chewbacca védelem, amelynek nincsen értelme – a coop küldetések hangulatosak, de random scenario-k, amelyeket egyszer végigviszünk. Másodjára unalmasak.

Ahogy összességében az egész játék az. Mérhetetlenül. A tápolásra fordítandó idő széttördeli a játék egyetlen értékét, a történetet – a többi pedig megint abszolút érdektelen elem. Ismét ugyanazokat a küldetéstípusokat, ládanyitogatós köröket kapjuk, amit már 4 éve nagyon ununk, csak itt még kötelezővé is tették azokat – köszönjük! Cserébe nem kell a jelenkorban szaladgálnunk végre – az ezzel kapcsolatos történéséket átvezető animációkban megkapjuk, de a fejlesztők ennek ellenére nem tudták mellőzni a hangulatot ismételten megtörő játékelemeket. Ezúttal szerverek között fogunk menekülni, adatokat lopkodni, meg forgószélben megmászni a Szabadság szobrot Párizsban. Szóval megint jön a hülyeség.

Mert minden, ami változott, az rossz irányban történt: értjük, hogy évről évre igyekszik megújítani a sorozatot a kiadó, de az óvatos reformok kevesek voltak, a nagy átalakítások pedig most nem működnek. Immár remekül használhatjuk a tetőket közlekedésre (a francia forradalmárok végre nem táboroznak tömegesen a tetőkön), gyönyörű és élvezetes parkour mutatványokkal pöröghetünk és vetődhetünk – csak hogy néha egy apró székről is körülményes legyen lehozni Arnot. A harcokból eltűnt az egy gombnyomással történő kivégzések lehetősége – a többszemélyes csaták azonban egyszerű gearcheck szerephez jutnak csupán. Jobb felszerelésekkel simán hozzuk majd a harcokat, míg alacsonyabb minőségű cuccok esetében… nos, csak szenvedünk majd. Lopakodni lehet, de nem érdemes, simán le tudunk továbbra is irtani akárkit, nekünk pedig többször sikerült velünk szemben álló, másodpercek óta minket sasoló őröket is úgy elkapni, mintha még mindig lopakodtunk volna. Szánalmasan gyenge továbbra is a fizika – ellenfeleink rongybabaként csuklanak össze, a környezet egyes elemein simán átsétálhatunk, ám csak azokon az asztalokon tudunk átugrani, amelyeknél a fejlesztők azt jónak látták. A nehézkes irányítás mellett temérdek bug is nehezíti továbbá az egyszeri asszaszinok életét: el nem induló küldetések, elérhetetlenné váló menürendszer, egymásba akadó járókelők majd minden órára akadnak.

Ne folytassuk!

És ezek az apróságok összességében sokkal komolyabb problémát eredményeznek mint hogy kiadtunk 10.000 Ft-ot, amit tulajdonképpen bánunk. A Unity kapcsán bebizonyosodott, hogy egy év alatt nem lehet forradalmat csinálni, ellenben a Ubisoft nem tanult a Watch Dogs fiaskójából. Lehet hogy a következő epizódra mindezek a hibák javításra kerülnek, és végre kapunk egy olyan részt, amely akkora előrelépést hoz a sorozatba, mint anno az AC2. Ugyanakkor a Unity minőségével sok-sok játékos megégeti most annyira az ujját, hogy felé sem nyúl többet a sorozatnak. Vagy legalábbis nem veszi meg a megjelenéskor, legfeljebb beújít egy warez, jobb esetben használt példányt. Esetleg egy ilyen cinikus kiadótól soha többé nem vesz semmit.

Ahogy abban is biztosak vagyunk, hogy a Unity béta verzióban történő kiadása sokkal többet ártott anyagilag is a sorozatnak, mint amennyi bevételt most rövid távon termelt.

Szóval a második résznél csak be kellett volna fejezni az egészet.

A játékot PC-n toltuk végig, a multiplayerrel pedig 3 órát játszottunk. PC mellett megjelent Ps4 és Xbox One platformokra.

Digitálisan elérhető a Steamen, a uPlay Shopban, a PlayStation Store-ban. A lemezes verzió ára: 10.790+ Ft (PC), valamint 16.790 Ft+ (Ps4 / Xbox One).

Az egyes változatok tartalma összehasonlítható: [LINK]

Képek forrása: Ubisoft