Batmannek nincs könnyű élete.

A klasszikus történetvonal felütése egyben rögtön szülei meggyilkolásával indul, de aztán érkezett a többi gyorsvonat is: az első Robin elvesztése, aztán előbb saját magának, majd Gordon felügyelő lányának, Barbarának a lebénulása. Mindez azonban smafu, ha az elmúlt évek hihetetlenül mindfuck történeteit nézzük időutazó denevéremberrel valamint Talia al Ghul és Bruce Wayne szerelemgyerekeként előbb sokadik Robinként megmurdáló de végül román népmesebeli fordulatokkal feltámadó újvonalas szereplőkkel együtt.

Mára Batman - átlépve a képregényeken - a popkultúra minden szegmensében ott van: a Nolan filmek óta igen szépen hoztak a konyhára, és az elmúlt évben a Gotham bemutatta hogy egy sorozatot a denevérember világára a denevérember nélkül is rá lehet építeni - csak nem érdemes. Nagy a pörgés a videojátékok terén is, hiszen az elmúlt 30 évben összesen 34 videojáték jelent meg Batman főszereplésével, de ha mindazon stuffokat idevesszük amelyekben vendégszerepelt a köpenyes igazságosztó, már az 50-et verdesi a mutató. Ezen ipari dömpingben mégis talán az Arkham sorozat volt az, amelyik a legjobban adta vissza a képregények hangulatát. A 2009-ben megjelent Arkham Asylum a lopakodásra és taktikus harcrendszerre építő játékmenetében, míg a 2011-es Arkham City már a történetében is zseniális volt. Ellenben a 2013-as Origins epizódból konkrétan semmire nem emlékszünk azon túlmenően hogy olyan volt mint a City, csak az Asylum előtt játszódott.

És íme: a nyári kánikulával menetrendszerűen megérkezett a denevéremberes csimmbummcirkusz legsikeresebb szériájának új epizódja, az Arkham Knight – amelyben a fejlesztők jó előre belengették Batman halálát.

Ez az utolsó kaland, nincs tovább, dráma lesz – szóval vegye meg mindenki, mert ilyen még nem volt, persze hogy sírni fogunk!

Befejeztük, és tényleg sírtunk.

Elsőként is a PC-s port mostohagyermekként való kezelésén. A fejlesztő Rocksteady és a kiadó is tökéletesen tudta, hogy a játék PC-s kiadása finoman szólva is játszhatatlan – a bugok, fagyások, lassulások által tarkított játékmenetre azonban mi több szót két okból sem vesztegetnénk. Egyrészről nálunk a játékosok széles körével ellentétben ezekből semmi nem jelentkezett, másrészt folyamatosan érkeznek a patch-ek a játékhoz, így momentán a játék a legtöbb felhasználónál már játszható állapotba került. Sopánkodtunk már eleget a félkészen kiadott stuffok felett itt és itt is, de mivel a játékos társadalom minden korábbi negatív tapasztalat ellenére is előszeretettel rendel elő látatlanban mindent, így azt is mondhatjuk, hogy a gamerek vessenek magukra! Amíg a tudatos tartalomfogyasztást nem sikerül a többségnek elsajátítania, addig a félkész, hibáktól hemzsegő játékok feletti problémázás sem jogos.

Mellesleg a PC port tökéletesen példázza a fejlesztők hozzáállását a platformhoz: az egész feladatot kiadták egy Iron Galaxy Studios nevű cégnek, amely kemény 12 embert állított rá annak elkészítésére... A negatív kommentek özönét is egy hasonlóan huszáros megoldással oldották meg - egyszerűen visszavonták az összes PC-s retail példányt a kereskedésekből, valamint elérhetetlenné tették a Steam rendszerében is. Majd ha kész lesz, újra kiadják, a felhasználók meg beállíthatnak majd egy új kabátot Gordonnak a DLC-ben fájdalomdíjként. Vegye meg mindenki PS4-re vagy Xbox One-ra fél havi közmunkabérért!

Ugyanakkor tényleg nem mehetünk el szó nélkül azon gyakorlat felett, ahogy a fejlesztők az AMD kártyákkal elbántak. A megjelenés előtt pár nappal közzétett hardverkövetelmény változás a felhasználók egy körét abszolút elzárta a játéktól - míg az Nvidia kártyáknak 2 Gb VRAM elegendő, addig a Radeon felirattal rendelkezőknek már a közel sem átlagosnak számító 3 Gb lett a minimum. Ilyen nyílt platform preferenciára az elmúlt években nem volt példa, és nem hisszük, hogy az egyik nagy gyártó által nyújtott fejlesztői támogatásnak ilyen szintű korlátozást kellene jelentenie a másik tábor rovására. Mi speciel vernénk a fenekünket a földhöz a PC-re játékot egyáltalán vásárlók láttán a fejlesztők helyében, ahelyett hogy azon örvendenének, miszerint az AMD-s kártyák birtokosainak többsége bizony nem fogja lewarezolni alkotásunkat.

Bár az Nvidia milliós appanázsa miatt nekik mondjuk mindegy, és a sajtó meg úgyis pont PS4-re kapta meg a promo példányokat – külön pikantéria, hogy az új generációs konzolokban minő véletlen, épp a rosszabbul teljesítő Radeonok duruzsolnak - mondhatnánk: helyreállt a világ békéje.

Ahogy helyreállt az Arkham sorozat védjegyének számító környezet is: hibába tettük a képregény emblematikus gonosztevőit hűvösre az előző epizódokban, mintha mi sem történt volna, a város a játék első percétől ismét tele van velük. Nem elég hogy negyedjére ugyanaz a banális kezdés roppant unalmas, de a már minimum háromszor látott Two-Face, Riddler és Pingvin mellett idén mindössze két új anyaszomorítót kapunk: a Batman ellentettjét jelentő Man-Batet, valamint az egyik mellékküldetésben Professor Pyg lesz az ellenfelünk. Előbbi egy ember formájú denevér (hmmm....), utóbbi egy malacálarcot hordó pszichopata.

Igen, ilyenkor érezzük, hogy az utóbbi években Bruce Wayne inkább venne már egy szigetet valahol, és itt hagyná ezt az egészt denevéremberkedést az elmehunyt íróknak.

Az új ellenfelek mellett a főgonoszokkal való emblematikus küzdelmeknek is búcsút mondhatunk. Míg az Arkham City esetében mindegyikükkel emlékezetes csatákat vívhattunk, az új epizód ezen a téren csalódáskeltően elnagyolt. Bár a denevérember leginkább meghatározó ellenfeleinek többségét sikerült a játékba belezsúfolni (aki kimaradt, az majd valamelyik DLC-ben jó eséllyel visszaszivároghat), de sajnos többségük igencsak jellegtelenre sikerült. Pingvin attól Pingvin hogy sokan nevezik annak, Firefly jelenléte kimerül néhány üldözéses jelenetben, Hush és Deacon Blackfire küldetése pedig együttesen 10 percet tesz ki. Scarecrow megjelenítése mondjuk kifejezetten jól sikerült, de a vele kapcsolatos sztereotip szerepen nem sikerült túllépni, ahogy összességében a történet is egy közepes füzet minőségét verdesi.

De míg utóbbit 20-30 perc alatt letudjuk, egy videojáték 20 órás játékmenetére ennyi tartalom kifejezetten sekélyesnek hat.

A nulla innováció a teljes játékot áthatja: az Arkham Knight lényegében egy újra felmelegített Arkham City. Ez más oldalról nézve akár örömteli is lehetne, hiszen újra minden benne van amit a korábbi részben szerettünk - az eső áztatta Gotham gyönyörű, méretre hatalmas, és még mindig tele van temérdek kalanddal. Ha így nézzük, a rém gagyi háttértörténeten is felül lehet emelkedni, hiszen így legalább nem kell azon tűnődnünk, hogy az utcákon kolbászoló rosszarcúak közé csapódó Batmobillal keményen dolgozó kisembereket kennénk a falhoz.

Az igazi újítás ugyanis a legendás járgány használata: ha a méretes irodaházak tetejéről indított bukórrepülés közben hívott Batmobilba vetődés nem csal gyermeki mosolyt a szánkra, jobb ha visszatérünk a Yoshi's Woolly Worldhöz. Noha vezetése arcade jellegben még a Need for Speeden is túltesz, mind az irányítás, mind a funkció tökéletes illeszkedik egy akciójátékhoz. Az autó se nem törik, nem is sérül, ha pedig felborulnánk, egy gombnyomásra visszaperdülünk a felnikre. Kétségkívül hatalmas élmény a sötét lovag high-tech verdájával szántani az aszfaltot a városban, amit annak ellenére sem sikerült megunnunk, hogy a különböző tankok és harci járgányok levadászása szintén primitív játékelem lett. A verdával néha egészen érdekes feladványokat kell megoldani, ráadásul Riddler egyes fejtörői is eszement, időre teljesítendő versenypályákat rejtenek – ezek akár arra a 20-30 percekre is le tudták kötni a figyelmünket, amíg kimaxoltuk őket.

Sajnos azonban összességében ez a játék semmilyen más elemére nem lenne igaz állítás.

Mert a mobokkal való küzdelem pontosan ugyanaz, mint a korábbi részekben volt: az alap gyalogokat hamar felváltják késes/kardos jóarcok, majd a kétajtós szekrények (akiket a megsorozásuk előtt előbb stunolni kell…), aztán jönnek a pajzsos, végül a sokkolós srácok. Az eddig megszokott rendet az új ellenféltípusként megjelenő drone-ok, valamint Mágenheim doktorok sem rúgják fel – utóbbiakat érdemes lesz hamar kiszedni a csetepaték során, mert néhány másodperc alatt életet lehelnek a már kiütött ellenfelekbe. A harcok most is az időzítésről szólnak, az ellenfelek közötti cikázáson is sikerült némileg javítani (könnyebben rá tudtunk fordulni az ellenfelekre), de összességében ez egy 2009 óta látványos játékelem.

Ugyanez mondható el a kütyükről is. Van egy-két új eszköz az irányítható batarang mellé, de az Arkham Knight sokkal kevesebb lehetőséget teremt kreatív használatukra. Kevésbé változatosak a helyszínek és végig érezhető a designerek izzadása: mivel tehetnénk egy kicsit színesebbé a városias környezetet?

Nos, a hosszas fejtörés ellenére semmi eget rengető nem jutott eszükbe – nem lesznek olyan emlékezetes helyszínek az új részben mint Killer Crocknak az Arkham Asylum alatti csatornarendszere (még ha az egyik pálya mechanikájában nagyon is hajaz arra), vagy Joker őrült vurstlija. A város és a küldetések egyaránt lelombozóan egyhangúak, ugyanakkor ebből a középszerű tartalomból aztán van benne bőven: 14, váltakozó hosszúságú mellékküldetést oldhatunk meg benne (ezek közül igazából csak Two-Face bankrablásainak megakadályozása hordozott jelentett némi újszerűséget, amelyben azelőtt kell levadásznunk egyre növekvő számú enyveskezűt mielőtt azok a széf teljes tartalmát kirámolnák), és ott vannak a Batcomputer által szimulált VR küldetések is, amelyek egy pár órával szintén kitolják a játékidőt. Ezen sivár környezet generálta unalom közepette azonban van lehetőségünk felfigyelni a játékmenet olyan következetlenségeire, mint pl. Batman elzárkózása a hidegvérű sorozatgyilkosok megölésétől csak hogy azok újabb emberéleteket vehessenek el – cserébe az utolsó pitiáner bűnözőt is simán agyonlövi a Batmobil ágyújával.

Nem nyűgözött le bennünket a történet főszála sem, amely ugyan egy végigjátszást megér, de irányaiban már követi a füzetek legújabb trendjeit – azaz a kanonizált, klasszikus történésekkel egy váratlan fordulat érdekében bármikor képes szakítani. Egyes elemei kifejezetten szórakoztatóak (pl. a játék felénél felcsendülő, a korábbi részek eseményeit összefoglaló swing zeneszám napokkal később is nehezen ment csak ki a fejünkből), de a sztori fele a végkimenetel szempontjából irreleváns, és csak a történet elhúzását célozza. A még érdektelenebb mellékküldetések teljesítésére is sajátos módon vett rá minket a játék – a végső befejezést csak akkor tekinthetjük meg, ha valamennyi opcionális ellenség a cellájában csücsül. Ehhez azonban legalább 25-30 órát el kell töltenünk az unalmas városban, amely még akkor is felesleges időtöltésnek hat, ha a zárás valóban jelentőségteljes eseményeknek ágyaz meg.

És persze kiderül belőle, meghal–e Batman.

Mondjuk a képregényben már jópárszor megtette, és ha az új epizódhoz hasonló mértékű innovációval érkezne a következő rész is, nekünk abszolút irreleváns a kérdés.

A játéknak a legnagyobb problémája ugyanis pontosan az, hogy elérte a képregények színvonalát. Érdekes, helyenként izgalmas, de kevés igazán újszerű elemet tartalmaz egy-egy epizód, hiszen a következő hónapban is menetrendszerűen érkeznie kell az új kalandnak. Az Arkham sorozat pedig kínosan ügyel bármilyen előzmény, spin-off, vagy éppen DLC lehetőségére, így semmi váratlant nem tud és nem is akar behúzni. Batmobil ide vagy oda, minden más elemében nagyítóval kell keresni az újdonságokat – ha a korábbi részek megvoltak, ez már abszolút kihagyható, hacsak nem szeretnénk ismét sok száz rejtett kérdőjelet keresgélni Riddler küldetésének kimaxolásához, vagy 30-40 előre generált különítményt végigpofozni a teljes befejezés végignézéséhez. Ehhez a tartalomhoz a játék ~19.000 Ft-os árát kifejezetten magasnak tartjuk.

Egyetlen szerencséje a játéknak a nyári uborkaszezon, amelyben szeptemberig gyakorlatilag semmilyen vetélytársa nem akad majd, bár mi ezen menekültekkel, országcsődökkel és terrorfenyegettséggel teli időszakban is inkább valami nyaralási alapba csoportosítanánk át az erre szánt forrásokat.

Vagy lehet hogy az Arkham Knight fejlesztői csak arra próbáltak rávilágítani, miszerint nyáron nem szabad a gép előtt kockulni?!?

What a joke...!

A játékot PC-n játszottuk végig 18 óra alatt, de az összes Riddler feladvány megkeresése még további 10-20 órát igényelt volna. Megjelent továbbá Ps4 és Xbox One platformokra is - jelenleg csak ezekre is kapható a fentiekben jelzettek miatt. A lemezes változat 18.790 Ft-tól szerezhető be, digitálisan a PS Store-ból és az Xbox Marketplace-ről is elérhető.

#ottvagyunkafacebookon [FACEBOOK.COM/WETHETENTACLES]