Vasember nagymamája még nem kapta meg a főzős műsorát, de Amerika Kapitány 60 évvel ezelőtti csajának önálló sorozata január 6-án nyitott Amerikában.

Peggy Carter világában a nők szuperképességek híján is kenterbe verik a férfiakat, a konyhába pedig csak egy kiadós csihi-puhiért teszik be a lábukat. Továbbá nagy mellük van, valamint szeretnek mindenfélének beöltözni. Pl. doktornéninek.

Bár Peggy Carter tudja milyen egy jó képregény alapú sorozat, de mi jobban örültünk volna ha inkább megkérdezi.

Vagy megteszik helyette a forgatókönyvírók.

Christopher Markus és Stephen McFeely nagyon rápörögtek a Marvel univerzumra: Amerika Kapitány két önálló mozija (Captain America: The First Avenger, Captain America: The Winter Soldier) mellett ők készítették a Thor 2. részét (Thor: The Dark World) is, most pedig avatott kezeikkel a Captain America: Civil War-t masszírozzák. Bár az egyes részek minősége erősen hullámzó (elmegy, egész jó, szutyok sorrendben), az általuk jegyzett filmek mindegyikét emeli az a tény, hogy 1. szuperhős is játszik bennük, 2. nyomokban látványos jeleneteket tartalmaznak.

Ezen kontribúciót az Agent Carter sorozat teljes mértékben nélkülözi: itt nincsenek szuperhősök, hatalmas repülő anyahajók, csak a jók és a csúnyák, meg New York a 40-es években. Ha lehántanánk a Marvel-mázt, semmi mást nem kapnánk, mint egy klisékkel teli és unalmas történetet, amelytől a távirányítót félálomban lesutokkoló fejjünk remélhetőleg mihamarabb megmentene bennünket.

Ellenben ha a szálakat a háttérben mozgató zsenit elnevezzük Howard Starknak, valamint keverünk hozzá egy kis olcsón kihozható gonoszt (ez legyen valami szervezet, amelynek tagjai mondjuk némák), akkor máris itt van egy elfogadható sorozat, amelyet kiválóan el lehet adni feminista alkotásként. Peggy Carter egycsapásra nem sima SSR (Strategic Scientific Reserve) ügynök, hanem Amerika Kapitány exe, aki helyett a szuperhős inkább New York megmentését, és az 50+ éves lefagyasztást választja.

Mi sem lennénk a helyében, ha ilyen szexista sorozatban kellene játszanunk.

Cselekmény híján inkább szánkba van rágva a '40-es évek hímsoviniszta korszelleme, amelyben nem volt habostorta a nőknek még a boltba sem lemenni ha nem kértek előtte egy kis aprót a férjuruktól. Bár Peggy egyedül fel tud deríteni szálakat, talpraesett és három ütéssel leterít egy verőlegényt ha keze ügyébe akad egy tűzőgép, sajnos egyedül kénytelen érvényesülni a sorozatban. Hatalmas kebleinek, mosolyának nincsen hatalma, csak az erejére és az ügyességére számíthat, amely perkeknek valamennyi férfi szereplő híján van. A gonosz forgatókönyvírók azonban rendre akkora pofont adatnak vele ennek a feminista világképnek, hogy azt sem tudjunk sírjunk vagy nevessünk, amikor Peggy a gázsütővel égeti le a támadója kezét, a fürdőszobában női pipere cuccokkal és étolajjal sugárzó anyagot hatástalanít, vagy éppen egy villával teszi helyre a szexista vendéget az étteremben. Esetleg az asztal alatt térdeltetik, miközben egy férfi álldogál előtte.

Értjük mi hogy girl power, de női fronton a sorozat legjelentősebb kérdése így 2 epizód után, hogy ha a maradék 6 részben lesz negatív női szereplő, akkor annak kisebb vagy nagyobb mellének kell lennie a főszereplőt játszó Hayley Atwell-énél. És nem hisszük hogy ez lett volna a Marvel célja a sorozattal, mert ez így sajnos csak rajzfilm-feminizmus.

Ennek ellenére a felütésként rögtön két epizóddal nyitó évadkezdést azért végigszenvedtük.

Mert a hangulat egészen jó, a zenék rendben vannak, a történet komplexitása pedig a '40-es évek Amerika Kapitányainak minőségét hozza. Kifejezetten tetszettek a negyedóránként menetrendszerűen érkező jelzések a Marvel franchise jellegre - az Amerika Kapitányos rádiójáték bejátszások a második részben kifejezetten ötletesek, az univerzumra való utalások (Roxxon Oil Company, Jarvis megjelenése) pedig szórakoztatóan adagoltak. Külön ki kell emelnünk a díszleteket és Hayley Atwell stylistját - utóbbi kifejezetten jól hozza azt a visszafogott stílust, amellyel a karakter minden forgatókönyvi nyomás ellenére meg tud őrizni méltóságából valamit. Míg a színészi gárda átlagosnak mondható, a jól megválasztott mellékszereplőknek ugyanakkor egész sorát vonultatja fel a sorozat: a rendőrfőnök szerepétől Shea Whigham a Boardwalk Empire óta nem kell elszakadjon, Andre Royonak pedig a Drót miatt akkor is megbocsátanánk, ha a nyúlfarknyi szerepét átlagosan hozná.

Ötletet és elképzelést egyelőre az első két epizód alapján nem nagyon látunk: a cselekmény lassú, de folyamatosan halad előre, szerencsére filler jelenetek nélkül.

Az Agents of S.H.I.E.L.D. után nem sokat vártunk a sorozattól, holott nagy lehetőségeket hordozott magában. Jellege miatt jobb előkészítésben reménykedtünk: egy szuperhősök nélküli sorozatot fel kell építeni, kiváló történettel és szereplőkkel kell megtölteni ha mozgásban akarjuk tartani a képregényrajongók számára. A női hős jelleg egyedülálló lehetőséget biztosított volna komolyabb hangvétel megteremtésére, a sztereotip feminista jellegen átlépő unikális és előremutató női karakter megteremésére. Mert amit nem tehetne meg Amerika Kapitány, azt megtehetné Peggy, de Peggy sokkal inkább egy női Amerika Kapitányra sikeredett. Sajnos nem is áll jól neki, nincs pajzsa, nem ivott szuper szérumot - ezek nélkül pedig Amerika Kapitány is csak egy nyiszlett Steve Rogers.

Ennek ellenére biztosak vagyunk benne, hogy az Agent Carter a Marvel Szex és New Yorkja lesz, amelyet alapvetően ciki lesz nézni, de biztosan sokan fogják.

Kár, mert ezzel a komolyan vehető képregénysorozatok további csúszást fognak szenvedni, erősítve a képregények bugyuta, de szórakoztató jellegére vonatkozó közvélekedést.

Ezt pedig korszakos hibának tartjuk.

A sorozatot kedden esténként az abc adja.

Képek forrása: abc