Amikor az 1960-as elnökválasztási kampány során Kennedy stábja Richard Nixon arcképe alá írta az „Ön vásárolna egy használt autót ettől az embertől?” kérdést, még nem létezett az internet. Egy vásárlás bizalmi befektetés volt az eladóba és jó hírnevébe – amelyet mára az emberek laza jóérzéssel dobnak sutba, ha az internetes kereskedelem legmélyebb bugyraiban a napi best buy tételre akadnak rá.

Mert ki ne akarna fél havi minimálbérért 150 centis új LED tévét venni külföldre emigráló kisembertől, márkás napszemüveget / órát / notebookot / naposcsibét a piaci áruk harmadán kínáló, anyagilag megszorult honfitársunktól?

Ha a jólét fokmérője, hogy hányan simliskednek ezeken az oldalakon, úgy a jólétet sem nagynak, sem stabilnak nem mondanánk ma Magyarországon. A dörzsölt ügyeskedők újabban kedvenc célcsoportját pedig a gamerek jelentik. A trükkök primitívek, de kiválóan működnek, és ha valakinek nem lenne kedve elolvasni teljes beszámolónkat az eladókkal hetek óta folytatott trollkodásunkról, azoknak a poént itt helyben lelőjük: igen, el lehet adni egy Playstation 4-et a neten, úgy, hogy semmilyen Playstation 4-ünk sincsen. Csak kell hozzá ígérnünk 3 játékot, a két kontrollert, valamint 6 hónap garanciát.

És mindezt 60.000 Ft-ért kell kínálni.

Néhány hónapja aktívan „teszteljük” ezeket a hirdetéseket, kutatva olyan árulkodó jelek után, amelyek alapján meg lehet különböztetni a lehúzós kamut a valódi aranytól. Vizsgálódásainkat három, országszerte népszerű hirdetős oldalon végeztük, amelyeken a kiinduló állapot a bizalmatlanság. Nem tudjuk, kivel üzletelünk, és amit mond vagy ígér, vajon tényleg úgy lesz-e. Szerencsére erre a szofisztikáltabb felületek már kitalálták a megoldást: csak regisztrált felhasználók léphetnek kapcsolatba egymással, és korábbi üzleteikért pozitív visszajelzésekkel jutalmazhatják egymást, ami alapján a jövőbeli partnerek már felmérhetik az illető szavahihetőségét. A gond az ilyen funkciókkal nem rendelkező oldalakon van, ahová bárki beeshet egy random generált e-mail címmel, és máris boltolgathat. Nem csoda, hogy az előbbi, a megbízhatóságot követhetővé tevő oldalakon szinte sosem találkozunk irreálisan jó ajánlatokkal, amelyek mélyen bekúsznának az aktuális piaci árak alá (maximum simán „nagyon jó” bizniszeket látni ezeken).

Kalandjainkat ezért mi is az ellenőrizhetetlen oldalakon ejtettük meg, hiszen hiába a fenti hiányosságuk, mégis ezek a legnépszerűbbek. A lehető leggyorsabban, teljes anonimitás mellett lehet rajtuk keresztül csencselni, valamint évente eltapsolnak pár milliárdot a reklámpiacon, így a hirdetéseiknek hála a leginkább közismertek is.

Nagyjából 40-50 konkrét esetben vettük fel a kapcsolatot az érdekesnek ítélt tételek kínálóival, a legtöbb esetben írásban, de néha kifejezetten kíváncsiak voltunk, hogyan teljesítenek az urak „élőben”, ezért telefonon is megkerestük őket. Nem állítjuk, hogy minden esetben valódi vásárlási szándék vezérelt minket, de mindig olyan cuccokra próbáltunk rámozdulni, amik „a hülyének is megéri” kategóriába estek: 70.000 Ft-os új generációs konzolokat vadásztunk, 15.000-ért akartunk 8 darab PS4 játékot megvenni, de rosszabb napjainkon volt hogy Botpaládra is leutaztunk volna egy 58.000 Ft-os áron 4 játékkal kínált Xbox One-ért. A legnagyobb ziccerünk mégis az volt, amikor  egy konzolboltnyi készletre rúgó Playstation 4-re akadtunk: Felsőszölnökön „vehettünk volna” 60-at is 40.000 Ft-os darabáron – amelyek valljuk be, jobban fialtak volna viszonteladás esetén, mint a disznók az ötéves tervek szerint. Csak előre kellett volna utalni...

Meglepő, de egyáltalán nem ritka, hogy bőven 100 ezer forint feletti értéken mozgó szeretetcsomagokat kínáltak nekünk töredékáron, 50-60 ezer forintokért. Ezek a pakkok az egyszeri gamer minden vágyát képesek látszólag kielégíteni: alap a 2 joystick, és általában 2-3, de akár 6+ játékot is kaphatunk a gép mellé. Természetesen még garanciális a kicsike, alig futott, úgy tűnik, hogy a hirdetőt megszállta a felebaráti szeretet, és több százezres portékáját bagóért kínálja a rászorulóknak. Az ok persze soha nem derül ki, a leggyakoribb válaszok az „elmegyek az országból”-tól az örökzöld „megszorultam” mondakörig terjedtek. Egyetlen alkalommal kaptunk csak igazán egyedi választ, mire fel is ez a feltűnő áresés: a „pasim elhagyott, eladom a gépét” – egy feldúlt barátnő valóban meggyőző ok lehet a levert árakra, valószínűleg volt is aki bevette.

A legveszélyesebb ugyanis ezekben a hirdetésekben a hit. A kedves vevőjelölt nyilvánvalóan el AKARJA hinni, hogy ez a csomag létezik, és ő az a gyors szerencsés, aki először lecsapott rá. Sajnos azonban ki kell, hogy ábrándítsunk mindenkit: ezek a tapasztalataink alapján egytől egyig ordas nagy kacsának bizonyultak.

Nem véletlenül mantrázza minden oldal lépten-nyomon a "soha ne utaljunk előre” intést! Szemléletes példával élve, az előreutalás egy idegennek olyan, mintha az utcán parkoló csodaautó mellett álló tag azt állítaná, hogy övé a kocsi, és egy jelképes összegért – csak most, csak nekünk – el is hajlandó adni azt. Nyomjuk bátran a zsebébe a pénzt, ő pedig mindjárt jön a kulccsal. Az arcát mindeközben símaszk fedi. Megbízunk benne? Pedig legalább a kocsit láthatjuk fizikai valójában, felülhetünk a motorháztetőre, mint boldog várományos, vagy befeküdhetünk elé, nehogy elguruljanak vele. Az apróhirdetési oldalak használói a teljes anonimitás talaján mozognak, de sokan mégis mágikus jelentőséget tulajdonítanak pl. a telefonszámoknak, amelynek megadása a bizalom legfőbb jele.

De minimum a jóakaraté.

Érdekes módon az esetek 90%-ában üzletfelünk azonnal alapértelmezésként felajánlotta, hogy „előreutalás után azonnal küldöm, már másnap ott van, értékbiztosítva, bubis borítékban, állom a postát is”. Amikor magunkat naivnak tettetve rámutatunk, hogy „az oldal azt javasolja, hogy ne utaljak senkinek”, sértődöttséget mímelve eldicsekedtek, hogy van bőven másik jelentkező is, esetleg valami nagyon szűk idősávot megadva elvben lehetővé tették a személyes átvételt is (persze azonnal visszaterelve minket az előreutaláshoz). A hirdetések azonban általában úgy vannak megszerkesztve, hogy személyesen lehetőleg senki ne akarja átvenni a terméket. Fontos ugyanis leszámolni azon tévképzettel, miszerint a konzolozás fő-, vagy nagyvárosi passzió lenne: az értékesítendő magyar konzolállomány túlnyomó többsége bizony vidéken, azon belül is főként a határ mentén lelhető fel. Biztosan valami titkos védelmi rendszer részei lehetnek - mellesleg ha látjuk, hogy Mákosdörgicsés-Szentkereszti Alsón, az ukrán határtól 2,8 kilométerre van lehetőség személyes átvételre, akkor viszonylag nehéz szívvel kérdezzük meg a kedves eladót, mikor lehetne menni a portékáért.

És ezt ő is tudja.

A tippadás látszatát is el kívánjuk továbbá kerülni, amikor a vevőkkel való kommunikáció minőségének emelése érdekében az új fejlesztésű általános iskolás magyar nyelv-, és irodalom könyvek beszerzésére biztatjuk a kedves eladókat. Mert az olyan válaszokon mint hogy

"szívesen elküldeném utánvétel de szombaton utazom külföldre és az utánvételből kifizetett összeget már nem tudnám átvenni amit a postás hozzna ha postáznom kell előre utalás után tudom megoldani ami másnap magánál van megadom személyszámom számlaszámom nevem ha így magának megfelel várom a postázási címét a *****12@citromail.hu posta költséget átvállalom"

mi mondjuk kifejezetten jókat mosolyogtunk, de a bizalmat az eladók iránt viszonylag alacsony mértékben fokozzák az egyeztetési zavarokkal tűzdelt, és a google fordító végtermékének értelmezési kihívásait idéző szövegek. A „postázása meg oldható, vagy köthető is, ha úgy teccik”, „műszaki áruházban lett vásárolva"  válaszok láttán bizony nem vagyunk meglepve a PISA eredmények zuhanásán. Persze a jól bejáratott formulákat is célszerű variálni, hiszen a fentieket követően másnap egy teljesen más hirdetés kapcsán nagyon hasonló visszajelzést kaptunk érdeklődésünkre:

„moricgát van rá lehetőség személyes találk ára szívesen elküldeném utánvétel de kedd délután külföldre utazom és az utánvételből kifizetet összget mire hozzná a postás már nem lennék magyarországon ha postáznom kell azonnal tudom előre utalás után ami másnap nálad van természetesen megadom személyszámom lakcímkártyaszámom számlaszámom nevem a posta költséget átvállalom ami tartalmazza a elsőbbségit érték biztosítást és a törékeny csomagként feltütetést ha így megfelel várom a postázási címed a *****12@citromail.hu”

Telefonon is nagyon tanulságos beszélgetéseket folytattunk, főleg amikor az állítólagos konzoltulajdonos azzal sem volt tisztában, hogy éppen playstationje vagy xbox-ja van eladó, ezeket dinamikusan cserélgette a párbeszéd során. Kedvenceink némi szociokulturális vonásokat magukban hordozva kötötték össze a több százezres konzolok vásárlását a magyar rögvalóság életképeivel: az eladó meglepő módon tájékozott volt, tudta, mi fán terem az új konzolgeneráció, és az állítása szerinti 15 (!) darabos PS4, valamint 10+ Xbox One készlete pedig kellően lenyűgözőnek hatott. Az adásvétel útjában tulajdonképpen egyetlen csekély probléma állt, amely iránt némi megértést kért. Előre kellene utalni akármennyit, ő "megbízik bennünk, de lássuk be, valamiből ki kell fizetni a gázt, nem ér rá várni, amíg a posta kifizeti neki az utánvétes vételárat". Aztán ha egy "tízest" elutaltunk, ő máris küldi bármelyik csodamasinát, ha kell, ajándékba tud adni akár több kontrollert is hozzá (ugye érezzük, hogy itt egy minimum 15.000-es extráról van szó?). Ami igazán emlékezetessé tette a beszélgetést, az a háttérben rendere felcsapó gyerekzsivaj volt, amit az eladó a legékesebb magyar szóvirágokkal próbált elcsitítani.

Bizalom kimaxolva.

Ha azt hiszik a kedves olvasók, hogy az ilyen átlátszó trükkökkel a csápok ugyan jól elszórakoznak, de a gyakorlatban nincs olyan balek aki ezeknek bedőlne.. nos, tévednek.

Az utóbbi napokban a fenti tapasztalataink nyomán néhány hirdetést mi is elhelyeztünk a világhálón. Ehhez néhány sebtében legyártott e-mail címre, valamint külföldi oldalakról levadászott fényképekre volt csupán szükségünk – simán átment mindegyik a hirdetési oldalak ellenőrzésén, bármilyen tört magyarnak csak jóindulattal vádolható szöveggel raktuk is fel azokkal. Telefonszámot egyik esetben sem adtunk meg, de ennek hiánya a vásárlók többségét nem zavarta. A 60.000-ért 3 játékkal kínált fehér Playstation 4-ért a hirdetés feladását követő percekben már tolongtak a vevők, egy úriembert konkrétan kérlelni kellett, ne induljon el 300 km-t levezetve a nyugati határ felé hogy azonnal átvegye a hőn áhított masinát. Igen: telefonon való egyeztetés nélkül autókáznak emberek néhány tízezer forint megtakarítása reményében, hogy aztán vásárlásukkal évekre beírják magukat a családi legendáriumba, komplett hülyének nézve mindenkit, aki nem okosba vásárol. Jó, itt kifejezetten megnyerőek lehettünk: mindenkinek udvariasan, szép magyarsággal válaszolgattunk. Mint kiderült, utóbbi jellemző semmilyen relevanciával nem bír. Amikor a napokban 59.000-ért kínáltunk egy másik konzolt, kifejezetten törekedtünk a zavaros és primitív fogalmazásra. Meg is lett az eredménye: egy óra alatt akadt kaucióként 5.000 Ft-ot a számlánkra azonnal elutalni szándékozó személy. Elég lett volna neki bemutatni egy feladóvevényt ahhoz, hogy a maradékot is rögtön megküldje.

Igen: ez a modell működik, és aki azt hiszi, hogy az utánvét, vagy a számlára való utalás bármilyen védelmet jelentene, az nagyon téved. Közkeletű legenda, pl. hogy utánvétellel történő vásárlás esetén a csomag tartalma a vételár kifizetése előtt ellenőrizhető lenne. Ezzel szemben a postának semmi köze ahhoz, mi van a küldeményben – ha az szemmel láthatóan sérült vagy hiányos, a tartalom természetesen megvizsgálható, de egyéb esetben nem, és nem kivétel ez alól a törékenyként való feladás sem. Bár a féltéglát még a magyar posta sem tudja összetörni a kézbesítés során, ellenben azt is ki kell fizetni, hiszen leszállította, a kötelezettsége pedig nem annak kezünkbe adása, amit a feladótól várnánk.

A másik hiedelem a számlákkal való visszakövethetőségben rejlik: ezek a srácok sokkal rafkósabban nyomják ahhoz, hogy ilyen egyszerű módszerekkel felderíthetőek legyenek. Hajléktalan nevére nyitott bankszámlák – ugyan már! Bár használják, működik is, de lejárt lemez. A legújabb trükk, hogy egy harmadik személy tippmix pro-s számlájára kérik az utalást, és onnan simán továbbutalják a következő személynek – a Szerencsejáték Zrt-vel ugyanis nincs napi kapcsolata a hatóságoknak. Ügyes.

Ha pedig így a végén valaki azt hinné, hogy a nagyfokú körültekintés, a személyes átvétel, valamint a helyben történő kipróbálás tökéletes válasz a kockázatok teljes eliminálására, azoknak ismét van egy rossz hírünk. Saját tapasztalatot felidézve: a normál piaci árnál kb. 10-15.000 forinttal olcsóbb pakkot személyesen megvásárolva 1 napos használat után otthon derült ki, hogy a joystick egyik gombja bizony már szénné lett nyúzva. Alaposabb vizsgálat után a kontroller egyértelműen a házi barkács nyomait mutatta, így persze a garanciális javítása normál keretek között nem volt megoldható. Nem kevés idegeskedés és koslatás, no meg persze alkudozás árán végül sikerült kipofoztatni a cuccot, de utólag a fene se akar ismét ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, amikor a saját igazát kell bizonygatnia úgy, hogy végig teljesen jóhiszemű volt.

Ez persze kis rizikó, de a skála túlsó végén ott van a kibelezett, megsütött, széthajtott vagy egyéb módokon működésképtelenné tett ócskavasak kockázata is. Aztán csak futhatunk a pénzünk után, és ha még sikerül is visszaszereznünk, az tuti, hogy a jövőben a konzol gondolatától is undorunk lesz.

Tanulság? Csak közhelyek: egyes oldalakat a kihagyhatatlan árak ellenére is célszerű kerülni, a csalókat fel kell jelenteni, és a hatóságokkal szemben a következetes eljárást kérve számon minden esetben. Valamint hogy nincsenek egyszerű válaszok, a piaci ár felén történő adásvételek pedig már csak a közgazdaságtan törvényszerűségei miatt is kizártak. Ismerjük meg, és nézzünk utána az egyes postai szolgáltatások pontos tartalmának, fizessünk PayPallal, frissen regisztrált személyek esetében pedig még a korrekt ajánlatokat is fenntartásokkal kezeljük. A másik fél reakcióinak alapos megfigyelése és elemzése híján csak magunkra vethetünk, ha baj van - és ne gondoljuk, hogy ha félár helyett csak 20%-os kedvezménnyel vásárolunk, máris biztonságban érezhetjük magunkat.

Nem (csak) a magas ÁFA kulcs és ügyviteli költségek, a vállalkozásbarátnak közel sem nevezhető üzleti környezet miatt drága konzolokkal, valamint a szűk fizetőképes kereslettel van tehát a baj – a jelenség megoldásához magunk is hozzájárulhatunk, első lépésben azzal, ha nem hiszünk a mesékben.

A társadalmi bizalom szintje, a pénzügyi kultúra minősége, valamint a csalások komplexitása közötti párhuzam vonását pedig meghagyjuk az olvasók számára.

[Végezetül jelezzük: a cikk megírása érdekében végzett kutatómunka során 1. biztatásként vagy ígéretként értelmezhető nyilatkozatokat nem tettünk, a válaszokban a gépeket már eladottnak jeleztük, 2. utalást, pénzt senkitől nem kértünk, a vevők ez irányú ajánlataira már nem is válaszoltunk, 3. mindenkit lebeszéltünk arról, hogy számára anyagi kárt eredményező tettre ragadtassa magát. Olykor ez nem is volt olyan egyszerű.]

#ottvagyunkafacebookon [FACEBOOK.COM/WETHETENTACLES]