A videojáték-ipar legnagyobb ellensége a demo verzió.

Míg huszonévvel ezelőtt a gamer újságok CD-mellékletei dugig voltak a hónap megjelenéseinek kipróbálható változataival, a kiadók időközben rájöttek arra, hogy a félkész, gagyi és ötlettelen játékok eladási mutatóira a megvásárlás előtti kipróbálás lehetősége kifejezetten káros. Szóval jó KGST módszer szerint inkább beszüntették a játékok első néhány pályáját tartalmazó demók terjesztését – torrentezze le helyette mindenki a teljes verziót annak eldöntésére, egyáltalán 1. pakol –e a játék textúrát a főhősre az ő kártyáján, 2. a konzolon lévő dashboard hack megbirkózik –e egyáltalán a játékkal, amíg eldönti hogy beszerzi –e majd később eredetiben ha már kijött hozzá pár méretesebb patch.

Ellenben azt nem tudjuk nem észrevenni, hogy régi jó dolgok azért lassan visszaszivárognak az iparba, így a különböző HD újrakiadások és remakekek mellett az utóbbi években ismét divatba jöttek a különböző béta hétvégék. Ezeken pedig ingyen kipróbálhatjuk a félkész stuffot annak eldöntésére, hogy az összeéhezett forintjainkat megbízható magyar állampapírokba, vagy inkább a következő hónapok videojáték-özönének kurrens darabjaiba fektessük.

Mert a gamer karácsony korántsem decemberben van. A kiadók jól tudják ugyanis, hogy aki nem dobja piacra november közepéig a cuccát, annak már nem kell decemberben promo példányokat küldözgetni a sajtónak. Szóval a nyaralásról visszatért fejlesztőket azonnal ösztökélni kezdik olyan mondásokkal, miszerint „péntekig menjen goldra ami készen van, majd egy 12 gigás patch-el javítjátok – végtére is hol van még Karácsony?!?”.

Ellenben a játékosok többsége korántsem türelmes, így a karácsonyi piacra szánt cuccok jó részét már novemberben utálja a temérdek bug és összecsapott játékmenet miatt, aztán meg unatkozik a fa alatt.

Ezt akarja elkerülni az Electronic Arts, így az idén novemberben érkező Star Wars Battlefront bétája erre a hétvégére nyitotta meg kapuit: teljesen ingyenes minden platformra (PS4, Xbox One, PC), meglepően jól optimalizált már most is, valamint hangulatos pályáival pillanatok alatt leveszi a lábáról az egyszeri rajongókat.

De vajon a gamereket is le fogja…?

Mindenekelőtt azonnal szögezzük le: a Battlefornt csak és kizárólag multiplayer játék. Egyjátékos tartalom csak azért van benne, hogy a PS+ vagy Xbox Live Gold nélküli konzolosok se azonnal hajítsák ki a drága pénzen megvett lemezt az ablakon. Történet helyett single player opcióként egy "battle" és egy "survival" játékmódot kapunk – a bétában kizárólag utóbbi kipróbálására nyílik lehetőség, de ilyen unalmas és sekélyes tartalomra a túlélő mód valóban találó, csakhogy a játékos részéről igényel különös erőfeszítést az életben maradás. A Tatooine néven futó sziklás terepen hullámokban érkező birodalmi rohamosztagosok levadászására mi speciel a pálya betöltődésével arányos idő alatt untunk rá. Hiába érkezik a 8-10 katona mellett rendre egy AT-ST a játékmenetet feldobandó, egyjátékos módban a Battlefront kifejezetten ócska. Egyetlen fegyverünkkel az arzenálunk meglehetősen vékony, cserébe az AI rendkívül ostoba, így a túlélő módnak néhány perce elegendő a merő unalomba fulladáshoz. Bár az egyjátékos küldetések is végigjátszhatóak online coop módban, de ezen opció nettó 1,5 perccel tudta kitolni az élvezhetőség határát. Hiába kapunk majd itt mindenféle Endoron, meg Sulluston játszódó küldetéseket, a játék ezen részével akkor sem szeretnénk szabad akaratunkból többet játszani, ha az egész stuff ingyenes maradna.

Kötve hisszük, hogy erőforrásait ezek fejlesztésére kellene ugyanakkor a fejlesztő Dice-nak fordítania a minden bizonnyal az Ébredő Erővel párhuzamosan induló promócióig.

Merthogy a multiplayerben is rengeteg javítanivaló lenne – annak ellenére, hogy ez a rész kétségkívül hangulatosabbra is sikeredett. Igaz, itt rögtön két opciót is elérhetővé tettek: az egyik játékmódban drop podokat kell megvédenünk az ellenséges csapattól, míg a másikban a már korábban demózott Hoth felszínén játszódó csatában vehetünk részt. Nyilván utóbbi az érdekesebb: az oldalanként 20-20 játékos küzdhet a bolygón a légvédelmi ütegek, valamint a kommunikációs gerinchálózat üzemeltetéséért, aztán tokenek összegyűjtésével Tie Fighterekből és X-Wingekből szórhatják az áldást a másik félre. Akire pedig a szerencse rámosolyog, az Darth Vaderként vagy Luke Skywalkerként az egész sereg élére állva kuburcolhat a hatalmas hófedte lankák között.

Nyilván egy ilyen játékélményre látatlanban nedvesednek a rajongók, és ezzel a Dice is tökéletesen tisztában van. Ergo önmagában nem is tesz ezen lehetőségekhez nagyon semmit hozzá, nehogy elrontson valami a tökéletes setupon. A grafika rendben van, de semmi kiemelkedő, a filmmel egyező minőségű hanghatásokat pedig már a 1993-as Rebel Assault is tudta, szóval ezen a téren nem tudunk mibe belekötni, de kifejezetten örvendezésre sem akad okunk. Kifejezetten jó pont ellenben a matchmaking rendszer, amely villámgyorsan pakolja össze a csatákat – a multiplayerre kattintást követő egy percen belül már vígan kaszabolhatjuk gaz ellenfeleinket, és a klasszikus  részek mellett a DLC-kben bizonyára a 1-3 epizód, valamint az Ébredő Erő tartalmai által ihletett pályákon is zúzhatunk majd.

A béta verziók terjedésének ugyanakkor korántsem a gamerek csalódottságának csökkentése az elsődleges oka: a többjátékos tartalmakat futtató hardver környezet tesztelésére egyszerűen nem létezik jobb módszer, mint hétvégére egy csomó felhasználót ráengedni a rendszerre, aztán hétfőn könnyes szemmel lesni a fórumokat, mit is kellene még lefejleszteni a megjelenésig.

Béta verzióként a hibákon nem is nagyon akarunk lovagolni, ugyanakkor már most jól látszanak azok a koncepcionális problémák, amelyek hosszú távon egyes bugoknál sokkal korlátozottabban lehetnek majd javíthatók. Kicsit azt érezzük, hogy a Battlefront túl sokat akar, de igazából nincsen kitalálva – a „berakunk egy pár jedit, és lépegetőt a játékmenetbe” megoldás pedig ugyan hangulatos háttér lehetőségét teremti meg, azokkal azonban a tényleges játékmenet nem tud mit kezdeni.

Az egy dolog, hogy az FPS minősége terén erős kihívásokkal küzd a játék egyes fegyverek túlzott tápossága miatt, sokkal ordasabbnak hat ellenben a respawn pontok mögé bekerülés trükkje, amellyel néhány játékos konstans meg tudja akadályozni a fél csapat bekapcsolódását a játékba. Aztán itt vannak a lépegetők, meg mindenféle Star Wars kellékek: míg a járművek és a gyalogok erőegyensúlyának hiánya ugyan csak a játékélményt rontja a csapat jelentős részének, addig az elinflálódó jedik felett már nehezebben hunyhattunk szemet. Egy az egyben nagyon komoly ellenfelek lettek: Vader fojtogatása esetén csak abban reménykedhetünk, hogy valaki hátba lövi míg mellénk ér, míg Luke valami hihetetlen sebességgel képes szaladni a pályán. Mindketten képesek a lézersugarakat hárítani, és a fénykard eldobásával a csoportosan álldogáló ellenfelekből akár többet is felszalámizni. Ha ellenben két-három ellenfél körbeveszi őket, már közel sem olyan félelmetes ellenfelek mint a filmekben, távolról simán le lehet lézerpityuzni őkelmüket, valamint hatalmas villámlásokra, és seregeket megállító force fieldekre se számítson senki. Képességeik kiismerhetőek és korlátozott számuk miatt 3-4. alkalommal már kifejezetten untunk a jedikkel lenni. Arról nem is beszélve, hogy a velük való játék lehetőségét is egy, a játéktéren megjelenő bónuszból szerezhetjük – katonánk ilyenkor letérdel, és kicsit a kezére mered, csak hogy pár másodperc múlva Luke vagy Vader nagyúr formájában respawnolhasson. Életerejük elfogytával aztán szépen letérdelnek, és pár másodperces meditáció után eltűnnek, ahogy egy igazi jedihez illik.

Gagyi? Valóban az.

És akkor lássuk az apróságokat, amelyek miatt most fanság ide vagy oda, de húzzuk a szánkat. Mert sajnos a jedik mint cseppben a tenger tükrözik az egész játékot: nagy királyság, amit elég hamar el lehet unni egyelőre.

Itt vannak mindjárt a felszerelések: a harcok során szerzett xp-kkel új tárgyak nyílhatnak meg előttünk, az ezzel kapcsolatos lehetőségek meglehetősen gyérek, 8-10 cuccból választhatunk egyelőre a demóban maximálisan elérhető 5. szinten. Taktikus, igazi kooperációt igénylő játékmenetnek, képességeknek nyomát sem látjuk, pedig egy Vadert és elit őrségét játszó formációnak kifejezetten örültünk volna, és hatalmas lehetőségeket látnánk egy szisztematikus, egymásra épülő koordinált előrehaladást lehetővé tevő együttműködési rendszerben. De ilyen nincsen, mindenki megy előre, beépített voice communication pedig nincsen.

Aztán vannak egészen FPS unortodox húzások is a Dice-tól, úgymint a TPS nézetre történő átváltás lehetősége, amelyben az irányítás ugyanolyan kiváló marad, ellenben a látótér jelentősen megnő, így kifejezetten nagy előnyhöz juthatunk a hagyományos FPS nézettel szenvedő társak mellett. A játékterek pedig 40 főre is alul méretezettek: a Hoth-i csatában tulajdonképpen mégiscsak két AT-AT-t látunk baktatni, és az események végkimenetelében kb. annyi cselekmény van mint egy CS meccsben a bomba telepítésével illetve őrzésével. Semmi filmszerű akció, semmi epikus szerep nem vár ránk az egyes pályákon.

Na jó, igen: a Star War járművek azonban iszonyatosan felhúzzák a helyenként egysíkú játékmenetet: a szintén tokenekből elérhető gépekből szinte minden itt van, ami a Hoth-i csatában megjelent: AT-ST lépegetőt, Tie Fightert, X-Winget egyaránt vezethetünk, de kapunk hozzáférést olyan csemegékhez is mint az A-Wing vagy a Tie Interceptor. Remek vezethetőség mellett a játékélmény egy az egyben a Rouge Squadront idézi: ha nem is szimulátor minőséget, de egy kiváló arcade környezetet kapunk, amelyben a lézerágyúkkal, és a torpedókkal egészen otthon érezheti magát az is, aki anno még a legendás X-Wing sorozattal is áldozott a mikrokapcsolós joystickek atyaúristenének!

Szóval kevés Battlefield kicsiny Star Wars környezetben – ennyi a Battlefront egy hónappal a megjelenés előtt, amelynek a legendás háttér pont ugyanannyit használ, mint amennyit egyben ront is rajta: az epikus jelenetek ígérete egyelőre authentikus környezetet, de hosszabb távon felemás játékélményt szül, és a magunk részéről egyelőre egyáltalán nem vagyunk meggyőződve róla, hogy a nyitáskor tervezett maradék 6 multiplayer pálya miatt megérné a teljes vételárat kicsengetni majd.

Pláne úgy, hogy október 20 és november 10 között gyakorlatilag naponta kell elbattyognunk majd kedvenc szaküzletünkben holmi Halo 5, egy Tomb Raider, a Fallout 4, vagy a StarCarft kiegészítő beszerzése végett. A Battlefront pedig semmivel sem tud többet mint az előző két része tudott 10 évvel ezelőtt, nem nyújt olyan változatos játékélményt hosszú távon mint egy COD multi, de tény, hogy jó pár környi ütközet után a Hoth-on után úgy nem akarunk már többet játszani vele, hogy addig alapvetően jól szórakoztunk. A podok őrzésére vonatkozó játékmenet meg egy szimpla csapat alapú játékmenet, hagyjuk is - amelyik játékelemben nincs ott a legendás univerzum, azt érezhetően nem is menti meg egy átlag alatti FPS tartalmától.

Szerencsére ugyanakkor ez egy demo, és egy fillérünkbe sem került - a hétvégén pedig mindenki ingyen eldöntheti hogy melyik oldalra kíván állni november 20-án.

Ráadásul senki sem sírhat a végleges változat megvásárlása után, miszerint ő nem ilyen lépegetőt akart.

A demo kipróbálására október 12-ig van lehetőség, amely letölthető a PS Store-ból, az Xbox Marketplace-ről, valamint PC-n az Origin alkalmazáson keresztül.

Képek forrása: Electronic Arts