Több mint 100.000 Ft mínuszt a pénztárcánkban? Igen!
Szebb grafikát? Igen!
Több és jobb játékot? Ezt nem mondanánk egyelőre.

Forradalmat? Na, azt biztosan nem.

8 (Xbox 360) illetve 7 éves (PS3) gépeit nyugdíjazva a Sony és a Microsoft egyaránt tavaly novemberben dobta piacra nyolcadik generációs konzoljait. A lépés oka korántsem a nyugdíjas konzolokra megjelent játékok minőségében keresendő, hiszen a legmaradandóbb alkotások éppen az elmúlt években jelentek meg rájuk. A hardverek elavulása érv, de a nagyobb teljesítmény és a fantasztikus grafika lehetősége, illetve a közösségi médiafelületek becsatornázásának növekvő igénye hasonlóan sokat nyomott a latba mindkét cég számára. Pedig ha figyelembe vesszük a fejlesztési költségeket, valamint a tényt, miszerint a konzolok előállítása és értékesítése veszteséges eleme a működésnek, egyik nagy cég sem lehet felhőtlenül boldog az első éves eredmények láttán.

Mi sem vagyunk azok.

A váltás nehéz lépés volt: a PS3-ból és az Xbox 360-ból összesen több mint 165 millió darabot értékesített a két cég (Sony: 82,3 millió, Microsoft: ~85 millió), az elmúlt évek pedig hatalmas játékkínálatot termeltek ki mindkét konzolra. Ekkora potenciális vásárlói közösségről a fejlesztők sem könnyen mondanak le – lehet hogy mindkét hardver képességeit évek óta kenterbe verte egy középkategóriás PC, de mind a kiadóknak, mind a két óriáscégnek megérte anyagilag a status quo kitolása a végsőkig.

A változás ugyanakkor elkerülhetetlen, mi pedig számba vettük, mit is kaptunk a PS4-től és az Xbox One-tól az elmúlt évben.

Elsőként is egy jókora mínuszt a pénztárcánkba – az új hardverek nyitó ára több mint másfélszerese volt az előző generációs változatok akkori árának. E téren a versenyt kétség kívül megnyerte a Sony, hiszen a Playstation kerek 100 dollárral volt olcsóbb az új Xboxnál. Hogy a játékos társadalom garasoskodott, vagy a Microsoft által kínált szolgáltatások felára miatt (értsd: "a Kinect mozgásérzékelőre a felhasználó élmény érdekében szükséged van, ergo meg kell vedd azt a gép mellé") csökkent a motiváció a vásárlásra, nem tudjuk – mindenesetre az első hónapokban az olcsóbb PS4 letarolta a piacot. A játékosok szempontjából ugyanazt a tudást nyújtotta egyszerűen kedvezőbb áron, és bár híján volt a fejlett médiakezelési lehetőségeknek, a vásárlók inkább olcsóbb játékkonzolt vásároltak, mintsem drágább multimédiás szórakoztató centert.

A forgalmazási adatok összehasonlíthatóságának elkerülését mindkét cég kiemelt kommunikációs célnak tekinti: az értékesített mennyiségeket sikerült eddig mindig a számukra legkedvezőbb pillanatra vagy időszakra vonatkoztatni, és hazai adatokat egyik cég sajtóosztálya sem küldött nekünk. Tény, hogy az Xbox One mindössze alig két hónapja érhető el hivatalosan hazánkban – ellenben mégsem lehettek olyan szűkösek az európai készletek, ha „pult alól” bármelyik konzolboltban beszerezhető volt gyakorlatilag az európai premier napjától Magyarországon is. Mind az értékesítési modellel, mind a Kinect erőltetésével (ezáltal a magasabb fogyasztói árral) a Microsoft tovább lökte a lejtőn a gépet, amelyre az állandó internet kapcsolat igénye, valamint a használt játékok futtatására vonatkozó korlátozás belengetésével már a megjelenés előtt rátette. Ezt korrigálandó júniusban lemondott a "Kinect = esszenciális élmény" megközelítésről, így jelentős árengedménnyel megjelentek a mozgásérzékelő nélküli gépek. Sőt, az azonos ár mellett a Microsoft különböző bundle csomagokkal (alapgép + 2 ingyenes, vagy nagyon kedvezményes árú premier játék) most már rendesen alá is pörköl a Sonynak. Ezzel a versenyhátrányát ugyanakkor még nem tudta behozni: míg a Sony több mint 10 millió PS4-et adott már el, a becslések körülbelül fele ennyi Xbox One értékesítéssel számolnak.

Önmagukban a konzolok azonban csupán porfogók – a megjelenést követő első hónapokban pedig nem kaptunk olyan átütő címet, amely a következő generációs játékélményt olyan módon prezentálta volna, hogy a haverok a kanapénkról egyesen a boltba rohanjanak lecserélni a meglévő masináikat. Annál is inkább, mert a legnagyobb címek PS3-ra és az Xbox360-ra a mai napig megjelennek – bár valamivel visszafogottabb grafikával, ellenben áruk is 4-5.000 Ft-al alacsonyabb az új generációs kiadásoknál. Szintén legalább 15-20.000 Ft. volt megspórolható eddig a gépvásárlás elhalasztásával is. Ennyivel kerül ma kevesebbe egy PS4, vagy egy Xbox One a megjelenéséhez képest, és nagyon kevés dologról maradt le az, aki eddig nem ruházott be azokra. Használt PS4-et 90.000 Ft. körül vehetünk, de pár hónapos Xbox One is kapható már ekkora összegért. Ha pedig itthon nem akadna éppen megfelelő eladó példány, az Amazonról hasonló árakon rendelhetünk kiváló állapotú darabokat.

Míg a mindkét platformra megjelenő játékokban nem érezhető különbség a két gép között, az exkluzív darabokban egyértelműen a PS4 teljesített jobban – hozzátéve, hogy a konzolra elérhető legjobb játék pl. a PS3-ra megjelent Last of Us átirata, ami sokat elárul az egész generáció eddigi eredményeiről. A Killzone Shadow Fall ugyan tényleg gyönyörű nyitócím volt, de az első óra után már felejthető játékélményt nyújt, míg a másik korai PS4-es csoda, az inFamous: Second Son is inkább volt egy remek játék, mintsem a nextgen fejlődés útját kijelölő mérföldkő. Az XboxOne exkluzívjainak áttörése szintén elmaradt: a Dead Rising 3 felejthető zombipáholásra sikeredett, a roppant ígéretes Ryse csúnya buktája lett az egykor szebb napokat megélt Cryteknek, a Titanfall pedig csak rövid időre tudta felpörgetni az eladásokat.

Sajnos azt kell mondjuk, az eddig megjelent exkluzív játékok abszolút nem befolyásolták a választást a két platform között. Míg az előző generációban az első év végén sorakoztak a must have alkotások (ergo érdemes volt akár mindkét gépből bevásárolni, ha nem akartunk lemaradni a korszak meghatározó darabjairól), jelenleg egyetlen olyan játékot sem tudnánk mondani, amely miatt egyik vagy másik gépet kellene választani, ha volt az embernek egy PS3-a.

Hogy ez a közeljövőben változni fog? Valószínűleg igen, hiszen mindkét cég stratégiai célnak tekinti az exkluzív felhozatal javítását. Kérdés, mennyiben sikerül az első év hiányosságait pótolni: HD remake-ek pörgetésére, vagy indie alkotásokkal való prüntyögésre egy havi magyar nettó átlagfizetést kiadni szerintünk teljesen felesleges. PS4-re idén már semmi jelentős exkluzív nem jön, míg a Microsoft a Halo széria részeit csomagolja egybe most novemberben, de a napokban érkezett a Sunset Overdrive könnyedebb hangulatú TPS-e is. Stratégia ide vagy oda, sem az E3-on, sem a Gamescomon nem tudott egyik cég sem felvonultatni a jövő évre 2-3 ígéretesebb címnél többet ugyanakkor. Hogy, ezek elkészülnek –e egyáltalán 2015-ben, és képviselnek –e majd olyan minőséget, amelyek az adott géptípus vásárlását ténylegesen ösztönözzék, illetőleg a korábbi döntéseket igazolják majd, kardinális jelentőséggel bír a jelenlegi generáció jövőjére nézve.

A jelenleg elérhető néhány exkluzív játék miatt eddig nem volt érdemes másik konzolt venni – sőt, jelenleg azt mondanánk, hogy ha van az embernek egy jól összerakott PC-je, most jobb grafikát tud abból kicsiholni bármelyik új generációs gépnél. Arról nem is beszélve, hogy a konzolok már felbontás és FPS mizériákkal küzdenek: bár szerintünk indifferens, hogy egy játék 900p vagy 1080p-ben fut, és hogy 30, 32,8 vagy 60 képkockát vág -e be másodpercenként az orrunk alá, ellenben kiválóan fel lehet fújni olyan elméleteket, amelyek szerint egyik konzol képességei miatt a másikon is vissza kellett vágni a grafikából a fejlesztőknek. Ezek a jelzések mindenképpen árnyalják a szebb és jobb (azaz fix 60 fps 1080p felbontásban) megjelenés ígéretét.

Az új generáció kétségkívül meggyőzőbb grafikákat mozgat meg, de valószínűtlen hogy a teljesítmény elegendő lenne újabb 7-8 éves időszak kitöltésére. Nyilván érkezik majd a DirectX 12, amely alapjaiban írhatja át pl. az Xbox One képességeit, de tény, hogy a konzolokban jelenleg kevesebb tartalék látszik, vagy azokat a fejlesztők most még nehezebben tudják kihasználni. Utóbbiak képességeit nem becsülnénk le, hiszen a hetedik generáció első évének végén a Call of Duty 4-el pörögtünk csupán, míg 2013-ban azért kipréseltek Ps3-ra egy Last of Us szintű csodát. Mindenesetre nem tennénk a nyakunkat rá, hogy a kilencedik generáció első évének értékelésével meg kellene várnunk 2021-et.

Felhasználói élmény szintjén a két gép nagyjából ugyanazt nyújtja: a játékok között érdemi eltérés alig fedezhető fel megjelenésben, az elérhető dashboard funkciók pedig nagyon hasonlóak. A PS4 felülete használhatóbb és átláthatóbb, de a frissítések telepítése lassú, és a 2.0-ás napokban érkezett kód is rengeteg hibával működik sokaknál, amely miatt pl. az Evolve bétáját is el kellett halasztani a konzolon. Az Xbox One egyértelműen a Kinect és a hangvezérlés köre szervezte a menürendszert – ennek okán hanggal élményszerű, a kontrollerrel ellenben kissé körülményes abban navigálni. Az egyes appok futtatása könnyű és kifejezetten ötletes megoldás rajta, ellenben érezhetően visszafogja a gép teljesítményét, amely a konzol fő funkciójától, a játéktól vesz el erőforrást. Zenét lejátszani, képeket nézegetni, közösségi média felületeket használni igazából bármelyik eszközön lehet, de mivel az Xbox One legfontosabb funkciói a médiatartalom kezelésre nem érhetőek el hazánkban, ezen a téren egyelőre olyan mint egy iPhone6 Plus mobilinternet nélkül. Béna kacsa.

Ahogy egy kicsit az most az egész generáció is. Bár az elmúlt évben helyenként remek pillanatokat töltöttünk velük, a PS4 és az Xbox One egyelőre nem tudja ott folytatni, ahol a PS3 és az Xbox 360 abbahagyta. Tudjuk: új még a hardver, a fejlesztésekhez idő kell, de egyelőre a fényt is messzire látjuk. Hiányoznak a GTA V minőségű játékok, a Halo 4, a Last of Us és Beyond Two Souls szintű exkluzív alkotások, az új játékok magas ára (17.000-19.000 Ft) pedig kifejezetten óvatos vásárlásra sarkall. Utóbbi nyomán ugyan virágzik a használt játék piac, de ez sem a fejlesztőknek, sem az egyszeri játékosoknak nem öröm (minimum 4.000-5.000 Ft veszteséggel lehet egy nyitócímet értékesíteni néhány nappal a megjelenés után). Akik eddig nem váltottak, nem vesztettek semmit, de akik megtették, azoknak izgalmasabb és tartalmasabb első év is kijárt volna. 

160 milliós vásárlói tábor ide vagy oda, előbb-utóbb mindkét cég dedikáltan az új gépek irányába fogja orientálni a fejlesztőket: az Assasin’s Creed Unity lesz az első nagy dobás, amely már nem jelenik meg a korábbi generációra. De ha nem pusztán az ár alapján akarunk dönteni a vásárláskor, elengedhetetlen hogy jövőre több exkluzív alkotás koptassa az előző generációról kiszoruló játékok mellett az olvasófejeket.

Come on Sony and Microsoft – you could have done so much better!

Az adatok forrása: metacritic.com