11 év olyan hosszú idő, hogy már a Cosmo sem ajánl tippeket, mivel is lehetne feldobni egy ennyi ideje tartó kapcsolatot. 10 Call of Duty után a 11. epizód sem tartogat forradalmi újdonságokat, és e miatt háborogni teljesen felesleges. A sorozat ugyanis a milliós eladásokról, és nem a megújulásról szól, de tény, hogy idén kissé felvarrták a ráncait, és elsajátított pár új huncut technikát is - szóval érdemes összebújni vele egy pár estére.

Közben persze rájövünk, hogy 10 éve mégiscsak ugyanazt kapjuk.

Az Advanced Warfare megjelenésére már csak egyetlen bolt szervezett éjféli nyitvatartási akciót Magyarországon, ellenben hétfőn reggel volt egy kis sor azon üzlet előtt, ahol mi megvettük a játékot. Ez a trend plasztikusan ábrázolja a sorozat jelenlegi helyzetét.

A csalódást keltően unalmasra sikeredett 2013-as Ghost a minden idők leggyengébb értékelését kapta a rajongóktól (2.0-ás user score-ral áll éppen a metacriticen). A kritikai sikerrel együtt a bevételek is megcsappantak, az eladási mutatók a széria fénykorát jelentő 2011-es Modern Warefare 3-hoz képest (30,33 millió darab) két év alatt lefeleződtek (a Ghosts "csak" 14,5 millió vásárlóra talált). Mindez még mindig kellően vaskos dollárköteget eredményezett az Activision számára, így idén is menetrendszerűen érkezett az újabb rész, amelyet már az E3-on felvezettek az "alapoktól reformáltuk meg", a "szabad kezet kaptak a fejlesztők", és az "átlépünk a sorozat határain" frázisok.

Ezt a marketingmaszlagot 10 éve megkapjuk, de a Call of Duty kapcsán mégis mindenkit három kérdés érdekel:

• milyen a grafika;

• 3 vagy 4 óra alatt tolható le idén az unalmas kampány mód;

• fasza -e  multi?

Jelentjük: egész jó, 7 óra és fasza. De annyira nem jó, még mindig nem komolyan vehető, és volt már ilyen fasza korábban is.

Míg általában felejthető elem, az egyjátékos mód most meglehetősen jól sikerült, amelyben végre nem a gonosz tengelyhatalmakra csapást mérő igazságosztó szerepét osztották ránk. A 2054-ig  rohamléptékkel fejlődő észak-koreai hadsereg betámadja szegény déli szomszédját, mi pedig megyünk segíteni megvédeni a demokráciát felütés a legrosszabb epizódokat idézi, de a továbbiakban fordulatos, erkölcsi és technikai dilemmákra építő történetet, valamint érdekes karaktereket kapunk a végigjátszáshoz szükséges 6-7 órára. Bár nem nélkülözi a patetikus elemeket, a megalomániás világmegváltók által vezetett magánhadseregek jövőbeli szerepére építő történet évek óta a legjobb amit sikerült összelapátolni a sorozatban. A Kevin Spacey által játszott Jonathan Irons cinikus karaktere mellett nekünk nagyon bejött Gideon Emery személyisége is, sőt összességében majd minden szereplő és történés a helyén van a 15 küldetés során.

Egészen az utolsó 10 percig, amelyben sikerül a jól felépített történetvonalat néhány illogikus eseménnyel agyoncsapni. Igazuk is volt, ellenkező esetben elmondhattuk volna, hogy végre egy tökös és bátor epizód született.

De történetet lehet írni jövőre is, az évenkénti megjelenéssel a legnagyobb probléma a grafika kapcsán merül fel: egy év alatt jellemzően nem fejlődnek ugrásszerűen a megjelenítési lehetőségek, ellenben a játékosokat valahol joggal irritálja ha az új rész ugyanúgy néz ki mint a tavaly megvásárolt epizód. A sorozattal kapcsolatosan minden évben egyre magasabbak a megjelenésbeli elvárások, aminek idén sikerült többé-kevésbé megfelelni végre. A szereplők megjelenése egyszerűen fantasztikus, csutkára tekert opciók mellett valóban nehéz elválasztani hogy az átvezető animációt nézzük, vagy a játék grafikájával készült -e már a jelenet. Előbbiek elkészítésében honfitársaink is közreműködtek - a magyar Digic Pictures CG animációi vitán felül a játék legjobban sikerült elemei. Szinte élő arcok, apró rezdülések a mimikában és mozdulatokban, fotórealisztikus megjelenés - mi ezentúl ezzel demózzuk a next gen minőséget, innen is gratula hozzá srácok!

A többi grafikai elem ehhez mérten roppant sablonos és ötlettelen. Még rosszabb a helyzet olyan jelenetek esetében, amelyek kezelésére a motor egyszerűen nincs felkészülve:  hiába ötletes az autópályán haladó járműveken ugrálva üldözni a célpontot, 2054-ben a lagosi autóflotta a 80-as évek KGST piacainak változatosságát, és a PS2-es idők minőségét idézi csupán. De a többi pályán sem jobb a helyzet: a tereptárgyak nem túl változatos formában ismétlődnek (a fejlesztők komolyan azt hitték, senkinek sem tűnik fel hogy Dél-Koreában egyféle, csak piros színben gyártott bőrönd létezik, amelyből minden háztartás vásárolt is legalább egy darabot?), a környezet pedig csak ott rombolható, ahol azt a fejlesztők megengedik. Ergo nagyon kevés helyen. Hiába bombázza Észak-Korea az első pályán, Szöul pont nem rombolható a fejlesztők szerint. Az épületek vidáman tűrik a bombákat, pedig 30-40 másodpercen belül mindig ugyanazon pontjaikra kapnak támadást. De így vannak ezzel a golyóálló monitorok, vázák és bútorok is. Igen, ez még mindig a Ghost motor, és igen, annak a lelke mélyén valahol még mindig a Quake 3 kódja duruzsol. Ez pedig mára kevés.

Forradalom tehát nincsen, kisebb újdonságok azonban hellyel-közzel minden téren akadnak. Itt van például az exoskeleton, amely minden olyan szuper erővel felruház bennünket, amiket a Cyrsisban a nanosuit ruha 2007-ben már tudott. A láthatatlanság még mindig badass érzés, de nagyon hasznos a légcsizma is, amellyel kisebb távolságokat repülhetünk, vagy éppen hatalmasakat ugorhatunk. Persze a különleges funkciók használatára a kampányban csak ott nyílik lehetőség ahol azt a fejlesztők úgy gondolták: hiába vagyunk hatalmas erő birtokában, az autókat ott tudjuk fedezékként magunk előtt tolni, ahol a sztoriba azt betervezték. Nyitott megoldásokra építő játékmenet helyett mind a képességek, mind a járművek használata pozőr és öncélú jelenetekben merül ki. Bár vannak vezethető járművek, valamint heroikus képességek a játékban, sem az engine, sem a játékmenet nincsen felkészülve ezek kezelésére, a városi helyszínek pedig most is kihaltak, vagy kritikán aluli minőségben animáltak.

Légrobogózás néhány kanyaros távra sok-sok ugratóval, csata az autókkal zsúfolt Golden Gate hídon miután 8-10 civil fejvesztve menekült mellettünk, összesen 10 percben használható álcázórendszer - a remek ötleteket a megvalósítás korlátai rendre kinyírják. És akkor még nem is beszéltünk az intelligens gránátokról - eldobjuk, és azok odarepülnek az ellenhez, majd robbannak. Szánkba is van rágva minden...

Ha sikerült túltennünk magunkat az egyjátékos kampányon (amelyet az utolsó küldetésig azért most mindenképpen ajánlanánk, egyes missziók kifejezetten hangulatosak), jöhet a multiplayer. Egyrészt játszhatunk co-op módban a már jól ismert survival-t (3 társunkkal minden körben egyre növekvő számú és erejű ellenfél ellen felvéve a harcot), vagy választhatjuk a klasszikus multiplayer mókákat. Utóbbiak mindig is a sorozat szavatosságát jelentették - ellenben most nem túl sok minden változott ezen a téren, egyszerűen végre csak jól játszható lett.

A fanatikusok persze rengeteg apró újítást felfedezhetnek benne - amelyek többsége  balanszírozásban merül ki. Az életerőnk pl. a Ghosthoz képest jelentősen megnőtt. Immár nem az dönti el az összecsapások kimenetét hogy ki tudja előbb becélozni a másikat, néhány másodpercig bizony sorozni kell az ellent a fragért. A pályák kisebbek, jól átláthatóak és tanulhatóak, helyenként még hangulatosnak is mondhatóak, a fegyverek pedig szokatlanul kiegyensúlyozottak. Laggal nem találkoztunk, a pályák betöltésével sem volt gond, és a matchmaking rendszer is rendben tette a dolgát. Nem voltunk elveszve egyetlen játékban sem, alacsony szintű játékosként is simán a középmezőnyben tudtunk végezni 30-40. szinttel magasabb ellenfelek mellett is. A játékmódokat azonban ezerszer láttuk már: a free for all és team deathmatch opciók mellett terület-, és objektumszerzős, illetve pusztítós küldetéseket találunk legfeljebb 12-18 játékos részvételével. Lendületes és pörgős a multi most is, az exoskeleton ugrás képessége miatt vertikálisan sokkal nyitottabb a játék bármelyik korábbi résznél. A killstreak opciók szintén rendben vannak - nem überelnek ugyan mindent, de helyenként nagyon hasznosak tudnak lenni, amelyeket további pontok felhasználásával egyéni stílusunkhoz igazíthatunk. Így pl. az amúgy durva a XS1 mechünket hőkövetős rakétával szerelhetjük fel, vagy a radarjának fejlesztésével jelezheti nekünk hol használták az ellenfelek a fegyvereiket.

Látszólag évek óta erre várunk: az új Call of Duty szebb és játékmenetében valamivel jobb a korábbi részeknél, a multi pedig végre rendben működik. Ellenben az óvatos reformokért megint le kell szurkolni egy tetemesebb összeget, nem beszélve az érkező DLC áradatról, amelyek egyenkénti megvásárlása egy 50 eurós season pass-al váltható ki. A sokak által kedvelt zombi mód is csak egy ilyen DLC része lesz majd - szóval már lehet is készíteni a további forrásokat, most sem lesz elég az alapjáték árát leperkálnunk. Egy évig biztosan lehet majd folyamatosan költeni a cuccra.

Ha ez a rész a Black Ops 2 helyett jön, most mindenki oda lenne meg vissza, de közben már kicsengettünk epizódokat, és eltelt két év. Ugyanakkor az új generációs konzolok esetében a verseny csekélyebb - az Advanced Warfare végre illusztrálja miről is szól a PS4 és az Xbox One generációja, hiszen a cucc sokkal szebb a Destiny-nél, multiban pedig már most hozza annak színvonalát, a játékélmény még erősebb fókusza mellett. Minden egyéb platformon azonban kétséges, hogy megéri -e ezért a tartalomért újra leperkálni a vételárat - pláne ha a Black Ops 2, vagy a Modern Warefare 3 már megvan, és a haverok sem szándékoznak váltani.

A hőbörgőket pedig nem nagyon értjük: 10 millió feletti értékesítés, valamint 50 eurós season passokat vásárló tömegek mellett apró javításoknál többet remélni a Call of Duty Sinkanszen pontossággal érkező részeitől teljesen felesleges.

Pláne, hogy mi szóltunk.

Aki azonban a 11 éves kapcsolatban egy kis újításra vagy friss élményekre vár, az végre nem egy papucsos, melegítős estét kap. Ennek is örülni kell, és hát mi sem leszünk már fiatalabbak.

Oldalunk [LINK] FB like [LINK]

Eljátszottál a gondolattal hogy megvedd a játékot? Lássuk érdemes -e:

A játékot PC-n játszottuk végig, és a multiplayer résszel pedig 8 órát töltöttünk el. Elérhető továbbá PS3, PS4, Xbox 360 és Xbox One platformokra, valamint beszerezhető a Steamen és a PS Store-ból is.

A lemezes kiadás ára 10.790+ Ft PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra 13.690+ Ft, PS4-re és Xbox One-ra 17.490 Ft. A digitálisan elérhető Pro Edition a Season Passt magában foglalja. Az Atlas Limited Edition +4.500 Ft-ért fémtokos kiadást és zenei CD-t tartalmaz, az Atlas Pro Edition további +11.000 Ft-ért már a Season Passel is bővített.