A 2014-es év jól tartotta a virtuális autóversenyzés szerelmeseit. Mind az előző, mind az új generációs konzolok tulajdonosai kaptak minőségi játékokat a műfajban, de a Grid Autosport, a Forza Horizon 2 és a Driveclub egyike sem szállított olyan tartalmat, amely kizárta volna a lehetőséget, hogy egy jó multiplatform versenyjáték tarolhasson a karácsonyi szezonban.

Erre csapott le a The Crew is.

Vajon ezzel a játékkal egy igazi V8-as szörnyeteget kaptunk az Ubisoft-tól, vagy csak egy lehasznált Honda Civic-et?

A csápok máris mondják!

A The Crew nem keveset vállalt azon túl, hogy az exkluzív konzolos riválisokat lenyomja hazai pályán: egy masszívan multiplayer orientált autós világot rakott le az asztalra. Ez tagadhatatlanul a mostani játékos trendek diktálta üzleti döntés, hiszen már egy ideje szinte minden műfajban a sandbox a menő, és köztudott, hogy igazán nagyot szakítani MMO-val lehet. Autós téren azonban még mindig óvatosan kísérleteznek a kiadók ezekkel a formulákkal, hiszen a versenyjátékok sajátosságaiból adódóan nehéz kitalálni egy olyan koncepciót, ami állandó radikális tartalombővítés nélkül is képes hónapokra lekötni a gamerek – remélhetőleg – népes táborát.

A legfontosabb feltétel ebből a szempontból az új pályák folyamatos adagolása, hiszen egy átlag autós gammában előforduló 20-30 pályát pár hét alatt kiismerhetjük annyira, hogy akár csukott szemmel is végighasítsunk rajtuk.

A The Crew-nak erre a kérdésre merész válasza született: lemodellezzük kicsiben egész Észak-Amerikát!

Ez az önmagában is hatalmas vállalkozás persze még mindig kevés lenne a sikerhez, hiszen a versenyjátékokba rengeteg menő verda is kell, amelyet a Need for Speed Underground óta imádunk millió vizuális buherálási lehetőséggel a saját szánk íze szerint teljesen átformálni, illetve jó, ha tuningolhatjuk is őket. Emellett örök vita, hogy szimulátort gyártsunk-e, avagy arcade játékot – bármelyik is a választott megoldás, bizonyos szintű realitást elvár a közönség, mert a fékezés nélkül bevehető hajtűkanyarok igen hamar unalmassá teszik az alkotást (ugye, NFS széria?). Ha pedig a sandbox (azaz szabadon bejárható, nyitott játéktér) mellett dönt a fejlesztő, úgy a virtuális világot meg is kell tölteni mindenféle érdekes, vagy legalábbis addiktív elfoglaltsággal. Ebből a szempontból nagyon nehéz dolga van egy magát pusztán versenyjátékként definiáló gammának, hiszen a GTA V uralta sandbox műfajban kocsikázás mellett bármikor kiszállhatunk lövöldözni, repülőzni, jetski-zni, és még sorolhatnánk; ha ez nincs meg, akkor a vezetős részből kell valami jobbat mutatni, mint az öszvér vetélytársak.

Jó-jó, értjük, hogy nehéz a terep, de hogy teljesít a tesztalany?

Elöljáróban eláruljuk: meglepően jól!

És akkor térjünk rá arra a kérdésre, hogy mit kapunk a pénzünkért, ami miatt inkább ezt a játékot érdemes választanunk a többi helyett.

Első és legfontosabb érvként a játékteret érdemes megemlíteni, mert az tényleg olyan, amihez foghatót még nem láthattunk játékban. A The Crew-ban lemodellezett Észak-Amerika valóban HATALMAS. Egy fullosra húzott verdával is 2-2,5 órába kerül, hogy a térkép szélén haladva körbejárjuk a virtuális játszóteret, ha pedig beljebb vesszük az irányt, akkor teljesen elveszhetünk a felfedezés élményében. Legyen elég annyi a távlatok érzékeltetéséhez, hogy több mint 1 hónap aktív játék után még mindig folyamatosan fedezünk fel új helyszíneket (a térképen ezek kiszürkítve látszanak), és a már bejárt részeken is, ha elidőzünk egy kicsit, millió érdekes apróságot figyelhetünk meg, amit 300 km/h mellett nem volt alkalmunk megcsodálni. A változatosságra sem lehet panaszunk, ehhez a mintául szolgáló világrész bőséges alapot ad: városi-ipari környezettől kezdve a pálmafás tengerpartokon át a sivatagokon keresztül a hófödte hegyvidékig minden elképzelhető tájon megfordulhatunk. És nehogy bárki azt higgye, hogy random pályagenerátorral összedobott unalmas kilométerekről van szó! Izgalmas, hangulatos és gyakran embert próbáló környezetet kapunk, amelyben kocsikázva számtalanszor kiáltottunk fel csáp-versenytársainkkal egyszerre, hogy: húúdeszéép odass!

Persze a mennyiség és a szépség sem lehet önmagában elég, ha órákig kocsikázhatunk ugyan, de nincs semmi tétje, illetve értelme a kalandozásainknak. Szerencsére egy egész jó rendszert találtak ki a felfedezés motiválására: a térkép gyakorlatilag dugig van tömve ügyességi tesztekkel, amelyeken úton-útfélen találkozva mindenféle, az előttünk álló rövid útszakasz sajátosságaira építő kihívásokat győzhetünk le. Ezek persze mind időre mennek, az úttartáson és a forgalomban való minél gyorsabb haladáson túl olyan izgalmasabb kihívásokkal is próbára tehetjük magunkat, mint a virtuális tereptárgyak precíz szétrombolása, a magaslatokra való minél gyorsabb feljutás, vagy egy képzeletbeli bomba folyamatosan növekvő hatósugarából való kijutás. Ha jól teljesítünk ezeken a teszteken, az aktuális autónkhoz különböző – részben véletlenszerű extrákat nyújtó – fejlesztésekkel jutalmaz a játék, gyakorlatilag ez a szisztéma felel meg a szokványos szerepjátékok karakterfejlesztésének. A grindelés abban áll, hogy minden egyes autónkhoz (és típuson belül az adott specifikációhoz – erről alább részletesebben is írunk) végig kell járnunk a fejlesztési folyamatot, és a felső 20%-ban már a szerencsén múlik, hogy éppen megfelelő minőségű alkatrészt dob-e a játék.

Persze a monotonitást nagyrészt meggátolja az, hogy sok száz kihívás közül válogathatunk, és köztük a térképen ugrálva gyakorlatilag soha nem kell ugyanahhoz visszatérnünk, ha mégsem nyerte el a tetszésünket.

A játékban található kisebb-nagyobb elfoglaltságok sora közel sem merül ki viszont a már említett vezetési tesztekben. Az apróságok közt megemlíthető, hogy megszámlálhatatlan nevezetességet fedezhetünk fel (és a bemutató videójuk mellett még pénzt is kapunk értük), illetve a rendszer gyakorlatilag minden tevékenységünket méri, a különféle achievementek száma több mint amit akár fél év alatt ki lehetne pipálni. Ami viszont sokkal fontosabb, az a játék két fő profilja. Egyrészt az autós játékoktól némileg idegen elemként egy komplett, nagyjából 10-15 óra alatt teljesíthető történetszálat is kapunk, amely ugyan nem haladja meg a Fast and Furious 18. epizódjának várható mélységét, de a sztorihoz kapcsolt küldetések elég izgalmasak és változatosak, mellesleg pedig ezen keresztül készülhetünk fel a játék valódi lényegére.

A lényeg pedig nem más, mint a PvP, azaz a többi játékos ellen vívott autóversenyzés.

Ahogyan a játék címe is erre utal, a legteljesebb élményt csapatba verődve élhetjük át vezetés közben. Nyilván a legjobb, ha már meglévő játszótársainkkal közösen nevezünk be a Crew-ra, és együtt fedezzük fel annak minden lehetőségét, de aki magányos farkasként vág neki az USA országútjainak, az is hamar találhat magának alkalmi barátokat. A térképen mindig nyomon követhetjük aktuális barátaink pozícióját, illetve számos közelünkben lévő „idegent” is láthatunk, akik éppen az utakon száguldoznak. Barátokat gyűjteni pedig több szempontból is erősen ajánlott: egyrészt ha többen vágnak neki egy sztori-küldetésnek, elég, ha az egyikük teljesíti a feladatot, a többiek is továbbjutnak. No persze ez inkább egyfajta könnyítés, mint előny, de sokkal izgalmasabb ripityára törni egy üldözött autót, ha egyszerre négyen loholunk a nyomában, mintha egyedül tennénk. Barátainkkal ezen felül akár csapatban is játszhatunk a többi élő játékos ellen, illetve „elküldhetjük” őket különböző versenyekre, amelyeken a szellemautójuk versenyez az idővel, és bizonyos nyerési eséllyel pár óra alatt szép summát zsebelhetnek be nekünk anélkül, hogy akár ők, akár mi a kisujjunkat megmozdítanánk.

A Crew szerint tehát a gyors meggazdagodás egyetlen feltétele, hogy rengeteg barátunk legyen - senki nem panaszkodhat a realitás hiányára!

Nem szóltunk még a játék két sarkalatos pontjáról, amelyek alapján a legtöbb gamer választani szokott, ha autózásra adja a fejét, ezek pedig a grafika és az autókínálat.

Nos, a grafikától nem dobtunk hátast, hiszen a már említett konzol-exkluzív vetélytársakhoz képest valóban csak a két generáció közti grafikai színvonalat képvisel (nagyjából a Watch_Dogs színvonalára gondoljunk), de nehogy bárki azt higgye, hogy a Crew csúnya. Amit az állóképek nem tudnak visszaadni, az a rendkívül jól alkalmazott effektparádé, legyen szó akár az aszfalt, vagy a tereptárgyak részletességéről, akár a gyökeresen eltérő tájak kinézetéről a különböző napszakokban. A grafika részleteiben tényleg néhol elmarad a Driveclubon hizlalt szemek sztenderdjétől, de ha belegondolunk, hogy gyakorlatilag töltési idő nélkül egy irdatlan nagy térképen száguldozhatunk, illetve akár kedvünk szerint teleportálhatunk is annak bármely pontjára, akkor könnyen belátható, hogy ennél durvább grafikai részletesség mellett valószínűleg vagy elfüstölne bármelyik nextgen konzol, vagy elaludnánk a töltőképernyő bámulása közben.

Ami az autókat illeti, ez a The Crew egyik viszonylag gyenge pontja.

Nagyjából 40 féle közül választhatunk, és ezek túlnyomó részét a játékban szereplő 5 versenykategória legtöbbjében fejleszthetjük is (ezek: utcai, földutas, teljesítmény, terepjáró, illetve versenypályás). A fontosabb márkák azért legalább egy típussal szerepelnek a mezőnyben, találhatunk köztük régi és új modelleket is, és a vezetési élményük is érezhetően eltér, de tény, hogy a választékon még lenne mit bővíteni. Az Ubisoft is tisztában van ezzel, nem csoda, hogy a folyamatosan érkező (persze: fizetős) DLC-k központi elemei az új autók. Ami a fejleszthetőséget illeti, a külső testreszabás elsőre ugyan elég sok lehetőséget ígér, de hamar szembesülni fogunk vele, hogy igazából egy-egy konkrét modellnél elég szűkre szabottak a lehetőségeink. Sajnos ez még a különböző festésekre is igaz, a színkínálat bőséges ugyan, de az egyes matricák már hamar unalmasnak fognak tűnni, és sajnos ezeknek a színét például nem is variálhatjuk (például a kocsi közepén végigfutó párhuzamos csíkok vagy feketék, vagy fehérek, más nincs). Noha ez nem tűnhet kirívó problémának, ha azonban belegondolunk, hogy már az ősrégi NFS Underground szériában is sokkal tágabb lehetőségünk nyílt a kocsink csicsázására, akkor azért érezhető a lemaradás.

A belső tuningról pedig még rosszabb a tapasztalatunk: a megszerezhető alkatrészeknek van 6-7 kategóriája, ezen belül pedig a „nagyobb értékű jobb” elven túl maximum a nyújtott bónusz (így például sebesség, gyorsulás, tapadás) miatt érdemes válogatni köztük, de ez a rész nagyon primitívre sikerült.

Végezetül jöjjön a vezetési élmény, illetve a versenyek részletezése. A The Crew egyértelműen az árkád autóversenyek közé tartozik, tehát szimulációra senki ne számítson. Jobb a helyzet azért, mint általában az NFS szériában, itt azért használni kell a féket, de például a korlát súrolása nem fog belassítani, és egy maximumra tekert Ford Focus is eséllyel veszi fel a versenyt a hasonló mértékben feltuningolt, akár 1000 lóerős álomautókkal is. Természetesen a törésmodell – licenszelt autókról lévén szó – pusztán látványelem, sosem fogunk leváló karosszéria-darabokkal, égő motorral, kilyukadt kerekekkel találkozni. Még ha teljes gázzal frontálisan ütközünk, akkor is csak egy lassított ütközés-videót láthatunk, amit eltekerve azonnal gond nélkül mehetünk is tovább. Némi horpadás, kopás ugyan látható, de az néhány percen belül nyomtalanul magától eltűnik.

Az autóknak van ugyan állapot-mutatója, de ez csak a teljesítményüket befolyásolja, azt is minimálisan. A PvP versenyek élvezetesek, minden tájon sokféle stílusú pályát találhatunk, ám összességében ezek száma is hamar szűkössé válik, ami enyhén szólva nehezen érthető, hiszen mind az amúgy is bejárható terepek leválasztásai, így különösebb gond nélkül generálhattak volna ebből is végtelen mennyiséget. Szerencsére a kocsik szintje nem dönti el önmagában, ki lesz a győztes, egy 700-as kocsival is verhetünk 1299-es (ez a max. szint) versenyzőket, ha ügyesebben vezetünk. Szerencsére a versenyekből kivehető a játékosok autóinak ütközése, illetve a civil forgalom is kikapcsolható, bár nagy mókát jelent a célegyenesben kipörgetni a riválist. A fizika ugyan gyakran produkál irreális dolgokat (járdaszélen fennakadó autók, borulást okozó kavicsok, fogpiszkáló súlyú villanyoszlopok, stb.), azért egy idő után megszokható.

Összességében mi remekül szórakoztunk a The Crew-val.

Teljes nyugodtsággal ugyan nem ajánlanánk mindenkinek, aki autóversenyes játékot keres, hiszen a nextgen konzolokon akad azért egy-egy rivális, amely bizonyos szempontból jobban teljesít (PS4-en a Driveclub szebb, a Forza-ban jobbak a tuning lehetőségei), de ha ezek mellé keresünk vezetnivalót, vagy csak hónapokig kitartó, változatos kocsikázásra vágyunk, akkor nyugodtan beléphetünk A Csapatba.

A játékot PC-n játszottuk - a fősztori 15-20 órányi játékélményt kínál. Megjelent továbbá PS4, Xbox One és 360 platformokra is. A lemezes változat PC-re 8.499+ Ft, Xbox 360-ra 13.790+ Ft, PS4-re és Xbox One-ra 15.490+ Ft-tól érhető el. Elektronikus formában beszerezhető a Steamről, a U Play Shopból, valamint a PS Store-ból és az Xbox Marketplace-ről is.

#ottvagyunkafacebookon [FACEBOOK.COM/WETHETENTACLES]