2015. már 18.

iZombie [pilot]

írta: The Cherry Tree

A képregényekből készített sorozatok az elmúlt évben zombi apokalipszist meghazudtoló számban vánszorogtak elő az agyfunkciókkal és kritikai érzékkel sem rendelkező nézők totális bekebelezésére.

Jó zombi vadászként kötelességünknek éreztük vissza is küldeni őket oda, ahova valók - a nyomokban mérsékelt érdeklődést kicsiholó Gotham után kaszára érdemesnek találtuk a Flasht és az Agent Cartert is, a Constantin ledarálására pedig még a blogfelületet is sajnáltuk.

Ha így nézzük, az iZombie utóbbinál biztosan jobban teljesít.

Ugyanakkor napjaink trendjeinek megfelelően készítők egyetlen jól irányzott vágással távolították el mindazt, ami az eredeti képregénynek valami kis egyedi ízt adott. A 2010 és 2012 között megjelent füzeteket a CW újdonsült sorozata meglehetősen nagy szabadsággal kezeli - amely az eredeti történetfolyás mélységére tekintettel akár minőségi ugrást is hozhatna a narratívába.

Mivel az eredetiben szereplő hullaásó lány - zombis téma ide vagy oda - korántsem fogyasztóbarát főműsoridőben, ezért a felütésben nevével együtt a főszereplő minden más karakterisztikája is sorozat-kompatibilissé került átalakításra. Gwenből így lesz Olivia (Rose McIver) aki a 6 láb mély gödrök menedzselése helyett rezidens orvosként dolgozik Seattle-ben, csakhogy a műszak végén jóképű pasija (Robert Buckley) karjaiba vethesse magát. Komoly és megfontolt lányként nem az a partizós arc - meg is szívja rendesen, amikor barátnője unszolására mégiscsak belecsap a lecsóba: a hajót élőholtak támadják meg, főhősünk pedig csúnya karmolásokkal a kezén maga is zombiként ébred a parton. A változás azonban itt nem áll meg: barna helyett immár SZŐKÉN kénytelen mindennapjait tengetni. Ezen traumát feldolgozandó gyorsan munkahelyet is vált: a kórház helyett egy halottasházban kezd dolgozni, ahol az emberi agyak sutyiban való elfogyasztására is lehetősége nyílik.

Azzal persze nem számol fruskánk, hogy ezzel az elhunyt emlékeit is megszerzi. Sőt, románul is folyékonyan beszél majd egyik pillanatról a másikra. Zombi jellegét azonban csak labrat pajtása (Rahul Kohli) fedezi fel, boszorkányos geekséggel igazolva a munkatárs = zombi analógiát.

Ha az 5. évadával sokáig meglehetősen lapos, ellenben az utóbbi részekben egyre nézhetőbb Walking Dead epizódok heti adagjának kiegészítésére egy jó kis zombis sorozatra vágyunk, az iZombie-t semmiféleképpen nem tudjuk ajánlani. Vérszomjas élőholtak helyett azok jellemzői írják csupán le az első epizódot: bárgyú, ostoba és meglehetősen agyhalott darab. Az élőhalottak legfeljebb party-killer legendák, amelyek random bulihajók megtámadásán kívül nem sok vizet zavarnak, pláne nem mászkálnak Seattle utcáin holmi apokalipszist keretében megzavarni a lakosok békés nyugalmát. Sőt, ha olyanok mint Liv, valószínűleg csak sápadtságuk tűnhet fel a figyelmes szemlélőnek - a zombik ugyanis simán vezetnek autót, dolgoznak, az agydarabkák mellé főznek ki tésztát, és támogatják a boltok vasárnapi zárva tartását.

Ellenben önértékelési zavarokkal küzdenek, a lakótársuk idegeire mennek, és még a pasijukat is dobni kénytelenek.

Cserébe a bevillanó emlékképek alapján kinyomozhatják vacsorájuk gyilkosát: Livnek az étkezés után különböző látomások kattannak be egyes élethelyzetekben, ezért Babineaux nyomozó (Malcolm Goodwin) előszeretettel hurcolja magával holmi eltűnt prostituáltak és gyűrűk keresésére. A legjobb side-kick pedig kétségkívül egy zombi - sokkal-sokkal kevésbé árt neki a golyó Temperance Brennan Booth-jánál, és bár Charlie Eppes fejben gyorsabban integrál, de Liv sokkal viccesebb személyiség. Meg nem is költi fel éjjelente a pasiját, ha jönnek a víziók a gyilkosról.

Az iZombie valahol ezen sorozatok szintjén teljesít - mind karakterekben, mind a történet mélységében. Szemmel láthatóan a 35 fölötti korosztály itt is erős hátránnyal indult a castingon, az egyetlen szálon futó események sem túl összetettek, horror pedig egy erősebb Derrick epizódnak megfelelő mértékben lelhető fel benne. Érdemi karakterisztikája csak a felütés, amelynek megvalósítása kifejezetten rosszul sikerült: a főhős élőhalott jellege mind megjelenésben, mind viselkedésben hiteltelennek hat, a másik két fontosabb mellékszereplővel együtt pedig a teljes környezet még mindig roppant sivár, ha figyelmünk 10 percnél hosszabb lekötése a tét.

De mivel 42 perces az epizód, így összességében csak egy innovatív ötlet biztonsági megvalósítása konzum nézőknek, akiket a zombis és nyomozós elemek kifejezetten zavarnak egy zombis nyomozós sorozatban.

Amit ki lehet emelni, az mind a képregény kiherélt maradéka: egyes jelenetekben Liv kifejezetten aranyos személyiség, aki geek lányokat megszégyenítő lemondással tud nézegetni fitness műsorokat a tévében, vagy hanyag eleganciával dobja fehér köpenye fölé a kapucniját. Nem fekszik továbbá össze mindenféle pasikkal, szereti a családját, képes a háttérben megfigyelni a rivaldafény helyett, valamint nem pakolja ki a melleit sem a pamut pizsamában való flangálás során. Igazi role model. Ha a Disney Violettáját intravénásan szlopáló tinilányok voltak a célszemélyek, egy epizódokon átívelő epikus történet mellett akár életképes sorozattá is kinőheti magát - a képregénnyel ellentétben ugyanakkor ennek még nyomát sem láttuk a pilotban.

Nyomozunk, kicsit lelkizünk, picit akciózunk, aztán a végén előremutatóan tekintünk a jövőbe - jelenleg ennyit tud az iZombie, amely nekünk nagyon-nagyon kevés az üdvösséghez, de nem elképzelhetetlen hogy ha anyudnak bejött a Castle, ez is nézhető lesz neki.