Túl vagyunk az E3 legizgalmasabb percein: az elmúlt napokban a világ legjobban eleresztett játékfejlesztői és kiadói Los Angelesben mutatták be, mivel is fogjuk koptatni a következő évben kontrollereinket. Két nap ugyan hátra van az egyre komolyabb gondokkal küzdő, de még mindig a világ legnagyobb videojáték expójának álcázott össznépi alkoholfogyasztásából, de a sajtókonferenciákon már mindenki ellőtte a puskaporát. A lőporszag elültével érdemes tehát gyorsan körbenéznünk, érkezik–e valami épkézláb alkotás szeretett masináinkra, és szemberöhöghetjük–e holnap a lépcsőházban a szomszédot, csak mert egy PS4-et vett Xbox One helyett.

Hogy pontosan ki és mit mutatott be, azt mindenki elolvashatja többek között az index remek összefoglalásaiban [első nap itt, a talán legmozgalmasabb második itt, a levezető harmadik nap részletei pedig itt és itt].

Mi azonban inkább egy lépést hátrébb lépünk, és a 9 órányi konferenciasorozat youtube-linkekben való előadása helyett megnézzük, merre is tart a játékipar a következő egy évben.

Nos, közel sem az Xbox One irányába. De ne örüljenek ezen kijelentésnek a Sony tábor hívei sem, ők sem verhetik majd a feneküket a játékok minősége láttán a földhöz, hogy a PC-s táborról ne is beszéljünk. Utóbbiak konkrétan egyetlen exkluzív új címet sem kaptak a show-n - hacsak nem vesszük annak az ingyenessége óta egyre jobban teljesítő Star Wars: Knights of the Old Republic új kiegészítőjét.

Bár a tavalyi E3-on is látszott, de az idei abszolút meggyőzött bennünket arról, hogy a kiadók többsége már jövőkép nélkül tekint a konzolokra, de a PC-re is. Bár az elmúlt napok konferenciáin összesen 73 játékot mutattak be (igen, megszámoltuk), de ha ezekből levesszük a folytatásokat és a remake-eket, alig marad a palettán valami - azok jó része is indie alkotás. Értjük mi, hogy támogatni kell a független fejlesztőket (a Microsoft másfél órás konferenciáján 10 percet kaptak, ami nem kevés annak fényében hogy a Forza 6-ot 2 percig demózták csupán), azonban az érdekes látványvilágú gyermekded mászkálós címek a 130.000-ért kínált konzolokat aligha legitimálják.

Hiába volt az idei konferenciák legjobban mantrázott gondolata az "új dimenziókat fedezünk fel a játékfejlesztés terén", illetve hogy "minden eddiginél izgalmasabb, teljesen új világokat alkotunk", a látottak ezt nem igazolták. A fejlesztőknek tavaly óta alig volt eredeti játékötletük. Vagy volt ugyan, de a kiadók nem adnak rá pénzt, amíg letölthető tartalmakkal, mikrotranzakciókkal és 26 epizódra nyújtható történettel látszólag semmilyen kockázatot nem kell vállalniuk a profit érdekében. Hogy ez mennyire nincsen így, arról már írtunk – többek között ezen fantáziátlan és megújulásra képtelen, kényelmes nihilizmusuknak köszönhetően 24 éve nem voltak ilyen alacsonyak a játékipar bevételei.

A másik általánosan jellemző elem a félkész állapotban sem leledző stuffokkal való házalás volt. Az egy dolog, hogy számos alkotásról a puszta életjeleket bizonyító renderelt átvezetőkön kívül csak a „készül” információt kaptuk, a Square Enix konferenciáján egyes daraboknál konkrétan maguk a fejlesztők voltak zavarban a csekély mértékű tartalomról való beszámolás nyomáskényszere alatt.

A show egyik legnagyobb bejelentésének szánt Final Fantasy VII Remake is csak egy szép CGI videót kapott, ami önmagában semmire sem garancia. Gondoljunk csak bele, hogy a Silent Hills egyenesen egy játszható demóval robbant be a köztudatba, kizárólag PS4-en, majd a hatalmas rajongói hype-ra fittyet hányva egy évvel később a legcsekélyebb magyarázat nélkül lelőtték a projektet. Ezért nagyon alattomos dolog valódi új fejőstehenek híján előszedni a régieket, és elhinteni a közönségnek, hogy "ez majd egyszer lesz", pláne egy exkluzivitási ígéret mellett. Vajon, ha a Last Guardiant bármi okból eltolnák a PS5-re, visszakaphatnánk a konzol árát, ha csak emiatt vettük meg a gépet? Nyilván nem, hiszen rengeteg érdekes indie játékkal és multiplatform címmel is volt lehetőségünk játszani, sőt az árukapcsolásnak köszönhetően immár zenét is hallgathatunk és tévét is nézhetünk rajta a pénzünkért - érvelne a Sony. De a valóság nyilvánvalóan az, hogy a konzolvásárló a platformmal kapcsolatos döntését arra a maréknyi exkluzív címre alapozza, amik valamiért közelebb állnak hozzá. Vonatkozik ez a jövőbeli várakozásokra is: tehát ha jelenleg ugyan 1-2 érdekes cím van a gépre, akkor is választunk, mert számítunk a pár éven belül megjelenő továbbiakra is. Ha a többek között az E3-on demózott pár animációból végül nem lesz semmi, konkrétan át lettünk verve.

Egyszerűen hihetetlen továbbá, hogy beszédet tartó Sony fejesek, illetve jellemzően az exkluzívok fejlesztőinek prominens alakjai ennyire keveset értsenek a retorikához. Zéró hangsúlyozás, gyakori szótévesztés, dadogás, minek köszönhetően olykor rendkívül komikus szituációkba kerültek a beszélők, mikor egy mérföldkőnek szánt bejelentést eltöketlenkedve a tömeg elfelejtett átszellemülten tapsolni. Mellesleg a Sony idén mindössze egy közepes exkluzív játékot készül piacra dobni (az Until Dawn című horrorjátékot), egyébiránt 2015-ben csak a Heavy Rain, az Uncharted 1-3 valamint a God of War 3 ráncfelvarrt újrakiadásaival próbál meggyőzni a PS4 abszolút előnyéről. A jövőbeli ígéretek is igencsak képlékenyek: a PS2-es éra talán legjobb játékainak számító Ico, valamint a Shadow of the Colossus-t szállító Fumito Ueda "új" játéka, a Last Guardian konkrétan 8 éve van a fejlesztés fázisában, és idén mindössze annyit léptünk előre, hogy mozgásban láthattuk azt az egy pályát, amiről 7 éve ugyanazokat a képeket kapjuk.

Ezek után már fel sem húztuk a szemünket azon, hogy Sony konferenciáján a Shenmue 3-ra egy 17 másodperces animációval kezdték el összekalapozni a pénzt, amely a széles rajongótábort ismerve olyan, mintha a kocsmában megkérdeznék, legyen-e ingyen a sör. 24 óra alatt 2,8 millió dollár jött össze a projektre a Kickstarteren, így valszeg a Sony-nak egy centet sem kell beletennie – cserébe kijön PC-re is a cucc elvileg 2017 végén. Vagy nem - de nyilván a semmire minimum 60 dollárt adakozó játékosok az ilyen kisebb döccenésekért felettébb megbocsájtóak lesznek majd.

A Sony jövő ködébe vesző ígérgetése mellett nem áll jobban a Microsoft sem: a Halo 5 ugyan roppant látványos, de a Forza 6-on kívül más, kizárólag ezen platformra ékező cucc idén már nem várható. A tavaly még Xbox exkluzívnak kikiáltott új Tomb Raider epizódról (ami az ööö… nyolcadik rész után rebootolt új vonalas első rész folytatása, csak hogy mindenkinek tiszta legyen) hamar kiderült, hogy a Dead Rising 3-hoz és a Ryse-hoz hasonlóan korántsem lesz örökké az. Ha valóban Xbox exkluzív maradna, a Halo 5-tel együtt már legitimálna egy Xbox One vásárlást számunkra is a PS4 mellé, de így néhány hónap várakozással kikerülhető az újabb százezres beruházás.

Annál is inkább javasolt ez a lépés, mert a redmondi cég további felhozatalából - érdekes címek híján - az Xbox One visszafelé való kompatibilitásának bejelentése dobogtatta meg leginkább kicsiny droid szívünket. A hamarosan érkező dashboard frissítés keretében elérhető opcióval a Live-on megvásárolt játékok az új generáción is elérhetőek maradnak – elviekben akár nagyobb FPS érték mellett. No nem egyszerre, hanem szépen fokozatosan bővül majd a szavatossági idővel kitolt játékok köre. Hogy a lemezes példányokkal mi lesz, arról nagy hallgatás volt, egyes fórumok szerint a fizikális kiadások vásárlóinak is elérhetővé teszik majd a lehetőséget a lemezek felmásolásával. Bár előremutató lépés, nem tudtunk rá nem öngólként tekinteni: ha ezt a konzol megjelenésekor elérhetővé teszik, számtalan vásárlót megnyerhettek volna maguknak akár csak annak kommunikálásával, hogy a 360-nál csak 200 dollárral drágább új gép esetén minden korábbi élményt magunkkal vihetünk. Ennek ellenére nyilván jobb később mint soha, ráadásul a megoldás is sokkal felhasználóbarátabbnak tűnik a Sony havi 20 dollárért / 10 fontért kínált PS3 játékok felhőből történő streamelésén alapuló konstrukciójánál.

Azonban az expo talán legjobb kütyüje mellett egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül. A HoloLens a képet 3D-ben, de a valós környezetbe illeszkedően tárja elénk – kb. úgy mint ahogy azt R2D2 tette 1977-ben Leila képével. A redmondi fejlesztés annál mondjuk kicsit jobban néz ki, ráadásul a Kinecten keresztül hangvezérelni is lehet – az Oculus Rift konkrétan mehet a levesbe. Jó, egyelőre csak egy Minecraftal prezentálták, de eszméletlen lehetőségek vannak a cuccban.

A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy az egyik vagy másik konzol egyedi karakterét, ezáltal a közöttük való választás igényét definiáló exkluzív kínálat a fejlesztőknek egyre kevésbé éri meg – bár mindkét nagy cég szívesen fizetne a kizárólagos tartalmakért, azokat jórészt saját házi fejlesztőcsapataikkal kell megoldaniuk, amely mind a Microsoftnál, mind a Sony-nál nagyon lassan halad. Addig pedig a konzolok exkluzivitása kimerül olyan privilégiumokban, amelyet az Activision immár a Sony-nak biztosít: ezentúl egy ágyban alszanak, és szeretetteljes kapcsolatuk áldása első körben a Call of Duty: Black Ops 3 néhány „előnye” lesz, amivel PS4-re előbb kaphatjuk meg a DLC-ket, és a nyilvános bétateszt is csak a PlayStationre lesz elérhető augusztustól. Ezzel pár éve még a Microsoft próbálkozott (nem sok haszna származott a Ghostsból…), de hát a Call of Duty jó bárcásként mindig a nyertessel hál hivatalosan – amúgy persze köztudott, hogy még a mikrohullámú sütőre is megjelenik. Ezt leszámítva a jellemző csali a multiplatform címekkel összefüggésben a csak egyik vagy másik konzolra megjelenő "sztori DLC-k" bedobása. Korántsem új megoldás, a Batman Arkham Knight és az Assassin's Creed Syndicate is ilyen olcsó, 1-2 plusz játékórát nyújtó előnyt ígér például, ha PS4-en vesszük meg.

No nem mintha az új IP-k fejlesztése a multiplatform kiadók terén jobban állna. Riasztó mértékben ködös a nem menetrendszerűen érkező epizódokon kívüli címek megjelenési időpontja, ami nem is biztos hogy baj látva a koncepciók átgondolatlanságát. Mert hogy mennyire lehet életképes egy közelharci és lövöldözős elemek vegyítésérére építő csapatalapú PVP cucc ritka ronda grafikával (Battlecry – Bethesda), vagy a 4 fős coop kardozó szimulátor (For Honor – UbiSoft) az egyelőre nehezen megválaszolható kérdés. Ezen a téren nekünk az abszolút győztes mindenesetre az Unravel volt – egy mesés mászkálós program lesz, de nyilván nem egy Witcher 3 mélységű cucc.

Az mindenesetre biztos, hogy el lesz árasztva a jövőben is a piac olyan játékokkal, amelyek igazából csak a pénztárcánkat szeretnék kisimogatni a farzsebünkből. Talán érdemes lehet majd kipróbálni többségüket, de hogy művészeti értéket képviselnének… nos, maradandó élmények reményével kecsegtető stuffot elvétve láttunk a 7 konferencián. A kevés kivétel közül leginkább a PS-es Littlebig Planet szériát jegyző Media Molecule Dreams nevű játéka volt emlékezetes, amelyről ugyan keveset tudtunk meg, de a lényege, hogy álomszerű helyszíneket és jeleneteket alkothatunk benne, melyeket egymással is megoszthatunk. De a 2 perces videó alapján könnyen lehet, hogy egy oltári nagy bukta lesz, mert a HoloLens-t látva pár év múlva ezzel a pollipudlipöttyös álomösszerakással 2D-ben már nem lehet labdába rúgni majd.

Most általánosságban véve azonban a kreativitás kimerül abban, hogy minden kicsit könnyedebb, minden sokkal kevesebb gombbal irányítható, gyorsabb és látványosabb lesz – nem is lenne ezzel semmi baj, hiszen a Need for Speed új verziójával annak ellenére ASAP mennénk egy kört, hogy baromira untunk a Hot Pursuit óta minden részét. A baj azzal van, hogy grafikai fejlődés ide vagy oda, gyakorlatilag a most bemutatott 73 játék majd’ mindegyikét láttuk már legalább 2-3 alkalommal. Igen, a Dark Souls 3-at is, és a Star Wars Battlefrontot is – és még mindig örülhettünk neki, hogy az 1-1,5 órás előadások nem egyetlen játék kizsigerelésére épültek, mint ahogy azt 50 percben a Super Marioval tette a Nintendo. Jó, 30 éve abból élnek, meg a Zeldából. Hogy előbbihez jön egy pályaszerkesztő, az nem olyan nagy truváj.

Míg pár éve a közösségi játékélmény volt a trend, most a játékipar szemmel láthatólag nem tudja merre induljon el, ha egyáltalán van szándéka elmozdulni valamerre. A VR szemüvegekkel elérhető élménybe még nem érdemes fektetni a felvevőkör szűkössége miatt, az MMORPG-k már senkit sem érdekelnek, a Doom 4, Fallout 4 és bármi 4. szintű exhumálásokkal pedig legjobb esetben is kibekkelni lehet néhány évet. Ami alatt elkészülnek az olyan fantáziadúsabb új címek, mint pl. a No Man’s Sky. Vagy ha nem, akkor majd beígérik nekünk a következő generációra!

Mindenesetre ez az óvatos és kockázatkerülő működés nem tegnap kezdődött, nem is ma vettük észre, de látni kell: amíg a nyereség egyre nagyobb része érkezik a mobil értékesítésekből, a jelen kiadói hozzáállás tökéletesen racionális döntés. 2015-ben a Newzoo piaci modellszámításai alapján a világon 30,3 milliárd dollárt költünk majd mobil játékokra, míg a hagyományos platformok értékesítései 26,4 milliárdnál megállnak. Lehet tehát jönni mindenféle csili-vili fejlesztésekkel, de amíg a League of Legends mikrotranzakciói önmagukban kihasítanak 1 milliárd dollárt a fenti tortából, és az „ingyenes” kártyajátékok pörgetik a legjobban a piacot… Nos ennek fényében annak is örülni kell, hogy egyáltalán van még E3 felkészületlen és dadogó előadókkal, mert a jelen trendek alapján most a nagyobb összeget inkább azon opcióra tennénk, miszerint néhány év múlva nem lesz semmilyen világméretű gamer expo.

És ha lesz is, akkor is könnyen lehet, hogy a Plants vs Zombies 5 bejelentése lesz az év csúcspontja… szóval most a Halo 5. részéért kifejezetten hálásak lehetünk!

#ottvagyunkafacebookon [FACEBOOK.COM/WETHETENTACLES]

Képek forrása: E3 press