Akiknek a kalózkodás a legjobban fáj

Szeptember 26-án hajnalban jelent meg, de az egyik legnagyobb torrent site-on már másnap 2.500-an osztották meg az Astronauts fantasztikus grafikával, de sekélyes játékmenettel és a várakozásoktól elmaradóan borzongató történettel rendelkező játékát a The Vanishing of Ethan Cartert, amelyről mi is írtunk. Népszerű lett a játék a többi torrent oldalon is, a hétvégén többen warezolták le, mint az azzal egy időben piacra dobott FIFA 15-öt.

A kis fejlesztő cégeknek betesz a kétes siker?

Az elmúlt években a PC-s játékpiac feltámadni látszik: hiába volt kényelmesebb évekig a standard környezet miatt Playstationre vagy Xboxra fejleszteni, az 5-6 évvel azelőtti konzolgenerációhoz képest a hardverek fejlődésével elérhető teljesítménytöbblet a legtöbb fejlesztőcég számára imponálóvá vált. Ez a tendencia a Ps4 és az Xbox One megjelenésével sem látszik megfordulni, hiszen egy jobban eleresztett PC már ma is simán veri teljesítményben a tavaly megjelent nyolcadik konzolgenerációt. A különböző online értékesítési felületek térnyerése és indie-barát hozzáállása, valamint a konzolokéhoz képest alacsonyabb játékárak ma kifejezetten ösztönzőleg hatnak a játékfejlesztőkre.

A jelenleg 8 fős lengyel Astronauts joggal gondolhatta, hogy érdemes nekik 2014-ben online kiadni egy PC exkluzív játékot.

Megszívták.

Mi pedig utánaszámoltunk, hogy mennyire.

De első lépésként tekintsük át az árképzést, amely a hagyományos értékesítési formánál lényegesen egyszerűbb képletet takar: előállítási költség, valamint kiskereskedelmi árrés nem lévén az ÁFA, valamint az értékesítési felület jutalékát levonva a teljes vételár kb. 50%-a jut el a fejlesztőkhöz. Azon lehet tépelődni, hogy a Steam és a GOG által is használt (nyilván a kiadókkal és fejlesztőkkel kötött megegyezésekkel alkudható) 30-40%-os árrés sok vagy kevés, de tény hogy nem kell bajlódni a szállítással, nincsenek forgalmazói költségek, és jelen esetben a kiadó sem nyúlta le az asztronautákat. Ennyi, vagy talán ennél is kevesebb jutott volna nekik, ha hagyományos formában is megjelentetik a játékot, online forgalmazás esetében pedig a Steam és a GOG megkerülhetetlen és racionálisan igénybeveendő felületté nőtték ki magukat mára.

Míg előbbin (Magyarországról történő elérés mellett) 18,99 eurós, utóbbin 14,99 majd 19,79 eurós árcímkével jelent meg a játék. Az eltérő ÁFA-kulcsokkal számolva jó alappal feltételezhetjük, hogy az egyes torrent oldalakról a mai napig az illegális letöltések a legóvatosabb becslések szerint is nagyságrendileg 0,8-0,9 millió eurós (több mint 260 millió forint!) bevételtől ütötték el a lengyel gárdát, hiszen a hétvégén az egyes torrent site-okon igencsak előkelő helyet foglaltak el a CODEX, és SKIDROW release-ek. Reálisabb számítások szerint a kár a 1,2 millió eurót is könnyedén elérheti csak az első 4 nap figyelembevételével - azaz körülbelül 390 millió forintot vett ki a kasszájukból.

Nem volt tehát jó hétvégéjük.

Maga a játék 5 óra alatt könnyedén végigtolható, valamint az újrajátszhatósági faktora gyakorlatilag nulla: a kalózkodás kiemelten megideologizálható ilyen játékok esetében. Nem volt olyan időpillanat sem, amikor 1.431 játékosnál több játszott volna a játékkal a Steam-en (ami nem baj, ha mindenki a GOG-on keresztül vásárolta volna meg azt), miközben a letöltések a FIFA 15-öt is kenterbe verték egyes oldalakon. Bakizott egy nagyot az Astronauts PR-ja is a játék megjelenésének csúszása miatt: a végső változatban olyan komoly bug maradt benne, hogy a kiadást órákkal el kellett tolni, amelyet a folyamatosan késő, és a felhasználókat prompt információkkal megnyugtató kommunikáció hiánya csak tovább rontott. A Steam és GOG fórumokon pedig megjelentek az trollok, akik bugoktól hemzsegő programot vizionálva az elővásárlásuk lemondásával fenyegetőztek – ami egyébként egy gombnyomásra elérhető funkció a Steam esetében.

A kis fejlesztő csoportoknak a kalózkodás különösen húsba maró: csak a megjelenést követő napokban mintegy 100.000-140.000 illegális felhasználó biztosan kíváncsi volt az Astronauts közel másfél éves munkájának eredményére, fizetni ellenben nem – feltehetően: többségük utólagosan sem – volt hajlandó érte. Holott ezen stúdióknak a legális vásárlók a túlélést jelentik, nem állván mögöttük olyan tőkeerős kiadó vagy tulajdonosi háttér, amely az „5 órás játékot nem veszek meg, hanem letöltöm” mentalitású vásárlói csoport okozta károkat csökkenteni, vagy legalábbis a következő fejlesztéseket is lehetővé tevő módon átmenetileg finanszírozni tudná. Igenis, a kalózkodás minden fejlesztőnek, de különösen az új IP-vel próbálkozó bátor kis csoportoknak fáj – nekik igenis számít az a példányonkénti 5-9 euró, ami a vételárból eljutna hozzájuk, hiszen a következő fejlesztéseknek ez a kizárólagos forrása. E nélkül legyen bármilyen kreatív, jól szervezett és briliáns elmékkel megáldott is a fejlesztőgárda, a működés hosszabb távon ellehetetlenül.

Jó példa erre, valamint az előfinanszírozásra építő kickstarter projektek korlátozott sikerességére a tavaly megjelent Shadowrun Returns – a tervezett 400.000 dollár helyett 1,8 milliót összekalapozó Harebrained Schemes a megjelenés után világossá tette, hogy további küldetések a tavalyi év old-school megjelenésű, de talán leghangulatosabb szerepjátékához akkor érkezhetnek, ha azt a bevételek lehetővé teszik. A fennmaradt források, valamint a megjelenés utáni értékesítések bevételéből el is készült a jelentős újításokat, valamint a korábbiaknál is hangulatosabb történtet elhozó DLC, azonban utóbbinál már nem volt előzetes fizetési lehetőség… Azóta is csend honol a további kiegészítő körül, a fejlesztők pedig egy Director’s Cut kiadásban dobták piacra a napokban az alapjátékot és a DLC tartamát némileg feljavított animációs körítésben. Új Shadowrun játékot egyelőre nem terveznek – hiába adtak el a játékból legálisan összesen kb. 60.000-80.000 darabot, a projekt éppen nullszaldós. A legújabb fejlesztésükkel inkább egy fizikális táblajáték irányába mozdultak, amelyet egy appként működő környezet támogat (Golem Arcana).

Mindezek ellenére a magunk részéről nem ásnánk sem az indie fejelsztők, sem a PC-s játékpiac sírját. Egyrészről a kalózok közül a kis stúdiók munkáinak utólagos megvásárlásával sokan "kegyet gyakorolnak" a fejlesztők felé, másrészt a független fejlesztők innovációs képessége jelentősen nagyobb egy mamut kiadó által vezetett stúdióhoz képest – valószínűleg hosszabb távon sokkal sikeresebben tudnak alkalmazkodni, valamint újszerű megközelítéssel tudnak fellépni a kalózkodás ellen. A Hotline Miami készítői fejlesztői inkább saját maguk dobták fel a torrent oldalakra vérgőzös alkotásukat – 50 nap alatt 130.000 példány legális vásárlót eredményezve számukra. Szintén önkéntesen készítette el a torrent file-okat a Quadro Delta, akik stílszerűen még a Piratebay oldalán is hirdették a játékukat – szintén 100.000 feletti példányszámban értékesítve a játékot a Steam-en.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy egy bizonyos projektméret felett ez a megközelítés nem működhet, és a kalózkodással átitatott környezet ma a PC-s játékipar növekedését leginkább visszafogó tényező, amelynek akárcsak iparágon belüli kezelése (pl. egy átalánydíjas értékesítési felület kidolgozása indie fejlesztőknek) a mai napig várat magára. Nem csoda, hogy az Astronauts már a megjelenés előtt bejelentette: Ethan Carter rövidesen PS4-en is feltűnik. Illetve eltűnik. A jelenlegi konzolgenerációk feltöréséig ugyanis ez az egyetlen rentábilis, és közgazdaságilag racionális lépés a fejlesztők oldalán, hiszen az egyes torrent oldalakon a legnépszerűbb release-t a cikk zárásakor is több mint 10.000-en töltik éppen le.

A Steamen legálisan 289-en játszanak vele.

A kép forrása: HANNIS