Félelem és reszketés októberben

Halloweenkor Amerikában horror gyanánt mindent el lehet adni. Ezen pénzszerzési lehetőségből a videojáték ipar sem kíván kimaradni, így idén különösen nagy mennyiségben szabadít AAA kategóriás címeket az utóbbi időben főleg indie játékokkal életben tartott műfaj piacára.

Mi tagadás, az ilyen dömpingektől mi mindig félünk, mert a parafaktor és a hangulat sokszor messze nem arányos a marketingköltségekkel, és a végén kiderül, hogy jobb lett volna ezeken a pénzeken már a karácsonyi sál és sapkavásárlásokat letudni.

Ezt elkerülendő, összegyűjtöttük mindazokat az információkat – a jobb trailereket középpontba helyezve -, ami alapján eldönthetitek, hogy ebben a hónapban milyen rémálmokat szeretnétek magatoknak egy játékkal töltött este után.

Első versenyzőnk az Alien: Isolation (október 7.), amely a legelső Alien (magyarul „a valami neve: Halál” sorozat nyitó epizódja) alapjaira épít, és célja, hogy egy valóban újfajta retro élményt nyújtson a népszerű sci-fi világ rajongóinak. Központi ötletszikrája, hogy az eddig a témában megjelent játékokkal ellentétben összesen egy idegen lesz az ellenfelünk, és megvon tőlünk minden olyan eszközt, amivel a bestiát rövid úton el tudnánk intézni. Adott tehát az Amnesia óta egyre népszerűbb játékmenet, amely során egy hatalmas bázison kell mindenféle lótifuti küldetéseket megoldanunk, miközben az AI irányította szörny mindig a közelünkben ólálkodik. Ha meglát, az esetek 90%-ában már nyomhatunk is a load game opcióra, hiszen általában két másodpercen belül kivédhetetlenül kiontja életünket valamely hegyesebb testrészével. A másik kardinális kérdés természetesen a történet: a fejlesztők ügyesen találtak egy fehér foltot Ripley történetében, mégpedig a lányát, akiről a második filmben csak annyi derült ki, hogy meghalt 67 évesen. Azt már nem volt nehéz hozzákölteni, hogy a leányzó elindult kutatni édesanyja után (még fiatalon persze), és véletlenül pont egy nagy elhagyatott űrbázisra vezetett az útja, amelynek marcona savas vérű lakója már nagyon régen nem lakott jól.

A trailerekben egyébként a megjelenéshez közeledve szinte már bombáznak minket a rövid 1 perces szösszenetekkel a fejlesztők, melyek egyetlen lényegi mondanivalója, hogy a legkisebb kapkodás is egy mellkasunkból kiálló farokhoz vezet. Eddig láthattunk kb. 3 féle „kivégzést”, ha belegondolunk, hogy ezeket fogjuk megnézni még több tucatszor, már most átélhettük a játék nem kis részét, mielőtt egyáltalán megjelent volna.

Az októberi borzongás másik nagy ígéretét az Evil Within (október 14.) című új IP képében kapjuk, amelyet a magát minden szerénység nélkül csak „a túlélőhorror atyjaként” aposztrofáló Shinji Mikami álmodott meg. Az ő nevéhez köthető a Resident Evil széria beindítása, majd megreformálása a 4. epizód által, illetve a kevésbé emlékezetes Dino Crisis sorozat is. Az Evil Within reklámkampánya egyrészt erre a tényre épít (ha valaki jó horrorjátékot tud csinálni, akkor az Mikami bácsi lesz), másrészt visszatérést ígér a Resident Evil első darabjainak játékmenetéhez, kiemelve abból azokat az elemeket, amiktől túlélő lesz a horror.

Új IP-hez új környezet is dukál: egy rendőrnyomozót alakítunk, aki egy sötét erővel való találkozás után egy groteszk túlvilági városba kerül, ahol mindenféle pokoli kreatúrák egész hadával kénytelen felvenni a harcot. A játék hangsúlyosan a durva vizuális erőszak (gore) híve, ezért a vér és kiomló belek látványától irtózó játékosok rögtön nézhetnek más időtöltés után. Ellenfeleink a japánoktól megszokott mértékben elborult torzszülemények, szerencsére nem kell megint beérnünk a zombik különféle variációival.

Az ígéretes felütés ellenére a legutóbbi trailer kiadása óta a játéktól jobban félünk mint valaha, ugyanis jóféle B movie narráció segítségével kicsit szánkba rágták a játék fantasztikus „újításait”. Megtudhatjuk például, hogy az Evil Withinben kevés lesz a lőszer. Ha valaki elsőre nem fogta volna fel, azok kedvéért megismételjük ezt a fene nagy attrakciót: KEVÉS A LŐSZER! Teccik érteni?! Nincsen puffogtatás, csak ha nagyon muszáj! Alternatívaként ajánlják a futást, mert ha nem futunk, óhatatlanul fárasztó quick time eventekbe bonyolódunk a szörnyekkel, és a csak mentőláda segítségével visszatölthető életerőnk bánja meg lustaságunkat. De nem merül ám ki ennyiben a fejlesztők repertoárja úttörő fejlesztésekből! Megtudhatjuk, hogy vannak ám csapdák is! Ahhoz pedig, hogy a csapdákat kikerüljük, KREATÍV megoldásokra lesz szükségünk. A kreatív megközelítést szemléltetve láthatjuk, hogy a mellkas magasságában kifeszített drót érintése cafatokra robbanás általi halálhoz vezet, ám ha leguggolunk, akkor kreatívan átsunnyoghatunk alatta. Sőt, ha extra kreatívak vagyunk, a csúnyákat belecsalhatjuk a kelepcébe, hiszen ők nem fognak leguggolni, csak jönnek ránk, mint légy a vajas kenyérre (mert ők nem kreatívak). De további kreatív lehetőségeket rejt a nagy, piros és „gyúlékony” feliratú olajos hordók kreatív telibe lövése, amikor a szörny épp a közelében szotyizik (tényleg, ki látott már ilyet, valami rémlik a Doom-ból…). Ellenben lesznek fejleszthető képességeink, amikre ha rá se hederítünk, akkor a későbbi szakaszokon menthetetlenül ki fogják kereskedni belőlünk a veséinket. Olyan izgalmas szupererőkre kell itt gondolni, mint a nagyobb tölténytár, vagy a gyorsabb futás! Ugye, milyen előremutató ígéretek ezek, összehasonlítva akár csak egy InFamous Second Son-nal, amelyben mindenféle füstös apokalipszist szabadíthattunk ellenfeleinkre, vagy Watch Dogs-zal, ahol ezerféle módon manipulálhattuk a környezetünkben található technológiát?!

Sajnos a játék már gyártásba került, de reméljük, hogy az utolsó napokban sikerült egy jó hajrával klasszikussá faragni.

Október 15-én érkezik továbbá a Gabriel Knight legelső részének (Sins of the Fathers) újrakiadása is, amely 20 évvel ezelőtt valóban akár horrorként is jegyezhető lett volna, de mára a fenti két játék fényében dajkameseként hat a könyvkereskedő kalandja a voodoo gyilkosságokkal átitatott New Orleansban. A point & click kalandjáték felújított grafikán és a háttérmuzsikák újrahangszerelésén túl semmi extrát nem ígér – bár tény, hogy az eredeti játék 20 évvel ezelőtt nagyon rendben volt, és kellemesen borzongató élményt nyújtott anélkül, hogy 10 percenként az arcunkba tolt volna dobozfejű embereket láncfűrésszel. Ha benne hagyják az eredeti szinkront (Tim Curry, Mark Hamill), a jól felépített játékmenet, a hangulat és a sztori bőséges illusztrációja lehet annak, hogy anno még tudtak JÁTÉKOKAT készíteni.

Horror listánkról nem maradhat le továbbá a 17-én megjelenő F.E.A.R Online sem, amely az egykor szebb napokat megélt sorozat remélhetőleg utolsó izomrángása. A borzasztóan csúnya és egysíkú játékban természetesen ismét feltűnik Alma, a pszichotikus képességekkel és nem túl kedves természettel rendelkező entitás, mi pedig egy kooperatív FPS-ben mészárolhatjuk le társainkkal az általa kreált szörnyeket és irányítása alá vont katonákat, akikért hm… tapasztalati pontot kapunk fegyvervásárlás céljából. Klón ellenfelek, gusztustalanul összetákolt grafika, komoly történet helyett random mondások mentén szőtt scenario-k – a játékban a legfélelmetesebb, hogy ez egykor kiváló horrort ilyen szintre sikerült lezülleszteni, valamint ezt még - horribile dictu! - ki is merik adni. Szerencsére ingyen teszik, de a trailer alapján akkora fosnak ígérkezik, hogy látatlanban kijelentjük: a blogba erről nem készítünk értékelést.

Mi előre félünk az októberi horror felhozataltól, de sajnos ez nem a tartalomnak, mindinkább az igencsak esetleges koncepcióknak és megvalósításoknak szól – óva intünk mindenkit attól, hogy az egyes játékok megjelenés után érkező tesztjeink ismerete híján felelőtlenül bevásároljon belőlük az igencsak erős novemberi játékfelhozatalra is tekintettel.

Nem maradtok le a részletes értékelésekről, ha LIKE-oljátok az oldalunkat, valamint nem fogtok sikítva ébredni sem az éjszaka közepén egy „miért vettem meg ezt a hulladékot” rémálomból sem.