The Flash [pilot]

Barry Allen vagyok, a leggyorsabb élő ember a világon.

Ezekkel a legendás mondatokkal indul a Flash sorozat nyitóepizódja, amely 1956 után közel 30 éven keresztül volt a roppant gyorsan futó és gondolkodó szuperhős védjegye. És nyilván nem először hallottuk ezeket a szavakat a DC és a Warner legújabb sorozatában sem - mi pedig örülnénk neki ha mind többször elhangozna, ugyanis az első részben semmi más legendás elem nincsen minden idők legjobb és legkarakteresebb Flash-jéből.

Míg a Marvel az egész estés mozifilmek, a DC inkább a sorozatok irányába indult el idén - a Fox-on a Gotham indult el két hete [írtunk is róla], a CW pedig a 10 részes Flash első részével szeretné meglovagolni a "szuperhősök most menők" divathullámot. Az Arrow (magyarul: Zöld Íjjász) bejött neki, és a recept ezúttal is hasonló: az eredeti történetet sikerült olyan szabadsággal kezelni, amely az egyes elemek lehető legfogyasztóbarátabb elegyeként áll össze, mindegy hogy Barry Allen története hogyan is alakult 30 éven keresztül.

Így lesz a képregényben "egyszerű" riporterként feltűnő Iris Westből Barry gyermekkori barátja, akiket Iris apja, Joe West személye kapcsol össze - ő helyszínelt anno azon bűncselekménynél, amely Barry életét örökre megváltoztatta. Hogy szülei a képregényben példás szülők voltak Barry ifjúkorában végig, az mára keveseket érdekel: mióta a DC 2009-ben kanonizálta azon változatot, miszerint Barry szüleivel igenis rettenetes dolgok történtek, azóta Batman egykori mondása (miszerint "Flash olyan nemes szuperhős, akivé én is válhattam volna ha a szüleimet nem gyilkolják meg") könnyedén zárójelbe tehető. Hasonlóan az összes történeti elemhez, ami a képregényt egykor legendássá tette - és amit kapunk helyette, az sajnos a legkevésbé sem illethető ezen jelzővel. A történet egyelőre egy erősebb Haction epizód szintjén mozog: Barry megkapja a képességeit, elkezdi használni, a többi szereplő meg nézi.

Amiben túllép a sorozat az Arrow szintjén, az kétségkívül a digitális effektek - Flash képességei drágábbak mint Íjász barátunké, ennek okán a sajnos a többi területen kellett spórolni. A szupergonosz Clyde Mardonnak  időjárás befolyó képessége is kimerül néhány ködeffektben, amikor pedig valami nagy okosságot akar csinálni, akkor létrehoz egy tornádót, mert valamiért azt gondolja jó móka. Tény, hogy ezek olcsón megúszható effektek, de maguk az ötletek és a jelenetek is azok a pilotban, hasonlóan a színészekhez. Komoly visszalépés ez a Gothamhoz képest - itt szemmel láthatólag követték az Arrow irányvonalát, amely szerint 25 éven felüliek jelentős handicappel indultak a válogatáson, a 30 feletti szereplők pedig csak különösen indokolt esetben tehették be a lábukat a meghallgatásra. Mindenki szép, mindenki mosolyog, és csinos - műanyag és ócska lett a környezet, amelyben nehéz bármely, középszerűséggel már kiugróan jónak minősülő színészi alakítással azonosulni. Flash háttércsapatát Thomas Cavanagh valósággal lejátssza a színről olyan filmekben szerzett tapasztalata révén mint pl. a Luxusdokiban nyújtott alakítása, vagy a Maci Laci vadőr szerepe. Szerencsére ezzel párhuzamosan a karakterek is egysíkúak, így nincs nagy kontraszt az alakítások és a szerepek között, bárgyúságukkal hihetően hozzák a színészek is azokat.

Persze az eredettörténetek mindig roppant unalmasak - de jelen esetben a megvalósításuk is az. 9 hónap kóma után is tökéletesen borotválva ébredő férfiak, sok-sok öncélú beszélgetés, random találkozások a Zöld Íjásszal, kis füst effektekkel félelmetesnek eladott bankrablások töltik meg a pilot 44 percét, amelyben a híres ruhát már nem a Central City egyetemén tevékenykedő nagy tudású professzor alkotja meg, hanem egy végzős középiskolás komolyságával rendelkező pöcs. És valahol ilyen ez a sorozat is, amely nyilván nem vethető össze mai szemmel az 1990-es sorozattal, azonban a jelenlegi háttérrel a 25 évvel ezelőtti tartalom valósággal szárnyalna ezen sorozathoz képest.

Mi pedig ezen jellemzőt kifejezetten károsnak tartjuk, hiszen a sorozatból várhatóan ismét egy új Smallville, vagy Arrow kerekedik, amely lehet hogy népszerű lesz, de a képregények művészi elismertségét általában nem fogja emelni. Komoly történetekre, morális háttérre, tűpontos karakterekre pedig az állandó reboot-okkal és milliónyi füzettel való működés közepette kifejezetten szüksége lenne az iparágnak - amelyet érdemben pedig pont a DC vállalt be Christopher Nolan filmjeivel. Ha ezt várjuk a sorozattól, akkor azonnal kuka - ha beérjük egy Arrow spin-off mesével, akkor ellenben nézhető maszlagot kapunk, amely biztos jól lefogja kötni a Barátok Köztön edződött magyar közönséget is. Lesz itt nézőszám, no meg magas imdb értékelés, és széles réteg fog hümmögni kukoricás pitlivel a kezében a TV-k előtt egy-egy látványosabb jelent láttán, hogy milyen fogyaszthatóak is ezek a képregények.

Valszeg anyud is, hacsak nem olvasta a 80-as években Flash kalandjait.

Képek forrása: CW