Never Alone [teszt]

Aki egy alaszkai 6 éves kislány kalandjait feldolgozó játékot lehúz, az minimum szívtelen dög.

Mi mondjuk simán megtennénk, hiszen minket nem lehet kilóra meghatni, de az Upper One Games ezúttal biztosra ment. És nem, nem azért fogunk a továbbiakban elájulni a tavalyi év egyik legjobban összerakott játékától, mert van benne egy cuki fehér róka is.

Azért fogunk elájulni, mert a Never Alone-nak az elmúlt idők leghangulatosabb óráit köszönhetjük. És mellesleg ez a 2014-es év egyik legjobban összerakott játéka.

Pedig a közelmúltban rengeteg lélektelen szutykot kaptunk (most soroljuk...? Destiny, Dragon Age Inquisituon, AC: Unity, és folytathatnánk), ami után az ember rádöbben a videojátékozás időrabló és sekélyes jellegére, szögre akasztja a kontrollert, és a hosszú téli esték eltöltésének szociálisan elfogadottabb területei felé fordulva elmegy kocsmázni, vagy megtekinti élete párjával a héten még nem adott Függetlenség Napját.

A Never Alone nem is érkezhetett volna jobbkor hozzánk. És jelentjük: ez a mese feltöltötte a lelkünket!

Pedig az Upper One Games által kitalált koncepció könnyen giccsbe fordulhatott volna. Az alaszkai őslakos nép, az inupiatok mesevilágából kiragadott történet egy kislány, valamint sarki róka segítője barátságáról kifejezetten alkalmas alávalóan megható háttér lefektetésére. Helyette a fejlesztők azonban nem tettek semmi mást, mint kinyitották a lelküket és megmutattak egy darabot a kreativitásukból illetve a helyről ahonnan jöttek.

Alaszka pedig nagyon szép.

A ~13.500 fős helyi őslakos közösség együttélését valamint beilleszkedését támogató Cook Inlet Tribal Council egy formabontó módját választotta a helyi kultúra bemutatásának amikor népnemzeti költőkről elnevezett intézményláncban üdültetett kultúrdiplomaták alkalmazása helyett alapított egy videojáték készítő céget. Az Upper One Games a helyi közösség saját finanszírozásával, annak mintegy 40 tagjával közösen dolgozta fel Nuna és a róka történtét - a mese szövegét egy idős inupiaq mesemondó tolmácsolásában halljuk, a játék artwork-jét az őslakos mondavilág alapján a fejlesztők a helyiekkel közösen készítették el.

Addig faragták közösen a játékot, amíg a közösség magáénak nem érezve kifejezetten jóvá nem hagyta az egyes elemeket. Mint valamit, ami tükrözi környezetüket, történelmüket, és mindennapjaikat. Őket, magukat az első kulturtranszfter videojátékban.

Amit pedig a példás kulturális együttműködés nyomán kapunk, az lenyűgöző 3 óra. Körülbelül ennyi időt igényel a szüleitől és közösségétől elszakadt kislány hazavezetése a mesebeli helyek és lények meglátogatásán keresztül a platformerben. Ugyanakkor ezen órák alatt egy National Geographic Channel nézéssel egybekötött Super Mariozásnál messze többet kapunk: atmoszférát, amely beszippant, magával ragad, és mint minden valamirevaló mese révén, a végén többek lehetünk általa

Mert a Never Alone pontosan ezt teszi: mintha nagyszüleinket hallgatnánk, úgy isszuk az alaszkai mesemondó szavait, és fedezzük fel az őslakos kultúra apró finomságát, nélkülözve minden olyan áthallást, amely szánkba rágná a modern kor zavarodottságának a letisztult inupiaq világgal való összevetését. Végre egy játék, ami saját magától, könnyen és magától értetődően működik! Kapunk egy kultúrát és egy mesét, amely nem akar semmi mást, csak szórakoztatni, és amelyben a bonyodalom összetettsége és a történet egy Monster High epizód első 5 percét sem töltené meg.

A tisztasága és kreativitása okán azonban azonnal szívünkbe zárjuk Nunát, a faluját, együtt aggódunk, menekülünk, örülünk és küzdünk vele. A platformjátékok legalapvetőbb elemeit felhasználva a festett háttér előtt oldalra scrollozó pályákon gyerekjáték lesz előrehaladunk - talán egy helyen okozott 5-10 perces nehézséget egy ügyességi feladat megoldása, pedig nem vagyunk igazán bika tesztelők. Logikai fejtörők csak szórakoztató jelleggel kerültek be, a megoldások jórészt adják magukat, amelyekre 2-3 próbálkozás után youtube videók nézegetése nélkül is rá lehet jönni. Különösen ajánlott továbbá a kooperatív játékmód kihasználása: Nuna és a róka között ugyan magunk is váltogathatunk a játék folyamán, de sokkal szórakoztatóbb ha gyermekünk, párunk vagy nagymamánk irányítja az egyik szereplőt. A rendkívül könnyű, és kézreálló irányítás mellett a meseszerű élményt fokozza a maximális játszhatóság, hiszen a játék nem az utolsó pixelről elindított ugrások megkövetelésében leli perverz örömét.

Ellenben jutalomként a mesében való előrejutás során a játékbeli eseményekhez kapcsolódó videókat nyitunk meg az inupiaq kultúrát bemutatandó. Pl. ha a játékban az időjárás megfigyelésével tudunk előrehaladni, a bejátszás az eszkimó őslakosok időjóslási megfigyeléseiről szól majd, de megismerhetjük a helyiek névadási szokásait, utazási módjait, és hogy miért szabad hitük szerint csak sapkában megnézni az északi fényt. A videók és a játék összekapcsolása mesterien érzékelteti a mese, valamint a közösségi élet közötti finom szövedéket, kézzelfogható közelségbe hozva a népmese mögött álló nép mindennapjait, hiedelmeit, mai napig őrzött hagyományait. Az azokban megszólaló 16 helybéli, nagybetűs kulturális nagykövet tolmácsolásában megjelenő életképek kiválóan alkalmasak arra, hogy a játék végére 13.500 inupiaq helyett sok-sok százezer ember magának érezze egy kicsit ezt a fantasztikus közeget.

És ebben rejlik a játék nagyszerűsége: értékes példája annak, milyen remek eszköz lehet egy videojáték társadalmilag fontos célok betöltésére, visszaadva a hitet a folytatások és alacsony innovativitás által egyre jobban áthatott játékipar kreatív lehetőségeiben. Abszolút nem vagyunk indie fanatikusak, nem is hiszünk az alacsony költségvetések mindenhatóságában - helyette bőszen ajánljuk a Never Alone-t a finom arányok, mesteri hangulat és újító szellem követendő prófétájaként.

Na meg dicséretes példaként összefogásról, eltérő szempontok és értékek összehangolásáról, generációk közötti együttműködésről.

Ugyanakkor fontos, hogy ennél többet ne várjunk tőle.

3 órányi felemelő élmény mesés csomagolásban.

Nuna története ennyire elég, pontosan ennyit is kapunk belőle, amely önmérséklet példaértékű lehet az egész scenaban. Biztosan elő fogjuk venni még néhányszor, és bár nem vagyunk az achievementek gyűjtésének fanatikusai, az egyes videókat feloldó baglyok kimaxolása sem maradt el - de összességében itt meg is áll a csoda. Nem is akar több lenni. Kérdés, megér -e ez az élmény 15 eurót?

Aki csak egy játékot keres, annak nem feltétlenül. Aki ellenben ismét bele akar szeretni a videojátékokba, annak ma nem tudunk csodálatosabb lehetőséget ajánlani ennél.

Nem tehettünk róla, nem tehettünk róla, igazán, igazán nem tehettünk róla...

(És halkan megjegyezzük: ez a játék a világ bármely pontján elkészíthető lett volna, csupán néhány tucat lelkes és elkötelezett fejlesztőt igényelt...)

A játékot 3 óra alatt játszottuk végig.

Megjelent PC, Ps4, Xbox One platformokra. Lemezes változat nem érhető el, a Steamen, a PS Store-ból, valamint az Xbox Marketplaceről szerezhető be 10 (Xbox) és 15 (PC, PS4) eurós áron.

Képek forrása: Upper One Games

Az egyértelműség kedvéért: az inupiat a többes számú, az inupiaq az egyes számú alak.